Édes kishúgom, Anna 4. rész - Újdonsült lakótársak

Gergő idegesen nézegette az óráját a cidri hidegben ácsorogva a Nyugati téren, a kávézó előtt, ahol Zoéval beszélték meg a találkát. Magában nem merte randinak nevezni, attól tartott, a nő így közli majd vele nemhivatalos keretek közt a felmondását. Jobb, ha előre felkészül, mikor hivatalosan is bejelentik a cégnél, és ő majd rezzenéstelen arccal írja alá a papírokat a HR-en.
Az Annával történteket igyekezett mélyre ásni, úgyis előbukkannak majd a csontvázak, ha jön a szélvihar... Mert jelenleg pontosan úgy érezte, hogy tornádó ragadja magával és zúzza darabjaira életének minden darabkáját és viszi magával őket, ki tudja merre.
– Hahó! – Zoé töretlen, erőteljes, pozitív vidámsága a háta mögött csendült.
– Szia... – Gergő zavartan fordult hátra. A nő combközépig érő, piros szövetkabátot viselt, hozzáillő szexi, de sikkes bőrcsizmával, miniszoknyával és fekete harisnyával, melyen átsejlettek formás combjai. Nyakában virágmintás, fehér sál lógott, lezseren, mégis tökéletesen kiegészítve hanyag eleganciáját. Ajkain leheletnyi rúzs, hatalmas, zöld, derűs szemekkel pislogott Gergőre.
– Menjünk be – javasolta Zoé. Mintha olvasott volna a fiú gondolataiban, egy tónussal mélyebb, megnyugtató, gyengéd hangon szólt hozzá.
Gergő feketét, Zoé meg karamellás, extra habos lattét rendelt. Egy darabig némán ültek egymással szemben, egy ablak melletti, félre eső sarokasztalkánál. Gergő szemlesütve kortyolta a kávéját, bemelegített, nem csak hidegtől dermedt testét, de a kellemetlen beszélgetésre is. Azóta, hogy mindent maga mögött hagyva rohant haza Svájcból, nem beszéltek, csupán egy SMS váltás történt, melyben jóváhagyták a szabadság kérelmét.
– Hogy vagy? – törte meg a csendet Zoé, valós érdeklődéssel nézett a merev tartásban ülő, feszült Gergőre.
– Felgyűltek a dolgok otthon, komolyabb családi problémáim adódtak – foglalta össze a srác, majd az évek és a rutin átvette a beszélgetés fonalát és ő folytatta. – Tudom, hogy a magánéleti dolgokat otthon kell hagynom, ha munkáról van szó, különösen egy ilyen fontos tranzitnál. Így teljes mértékben megértem, és felelősséget vállalok a következményekért.
– Hát lesz néhány túlórád, arra számítanod kell – Zoé letette a poharát, kezeit összekulcsolta az asztalon. Arcán nem látszottak érzelmek.
– Túlóra? Nem akartok megválni tőlem?
Zoé olyan váratlanul nyúlt át az asztalon és ragadta meg a fiú ott pihenő kezét, hogy Gergő levegőt venni is elfelejtett.