Egy régi levél

Budapest 1963. augusztus. 8.
Szerelmem!
Bocsáss meg nekem azért, amit írok! Imádlak, szeretlek!
Tegnap benn voltam, tudod hol.. Olyan sápadt volt! Örömhírt hallottam. Jövő csütörtökön hajnali ötkor kiengedik, egész testemben remegve ültem a széken. Hosszú és gyöterelmes volt ez az öt év.
Még jobban elsápadt, amikor elmondtam neki mi történt anyuval. Sírva fakadt.
– Nem tudod mit kellett kiállnom egyedül! Nem tudod, milyen nagy csapás egy férfinek ami itt van benn! És most anyád... – zokogta.
– Te azért otthon leszel? – kérdezte elcsukló hangon.
– Igen apukám, szeretlek.
Sűrű rács volt közöttünk, nem tudtam megfogni a kezét.
Nem tudom mi történt velem, de mintha veled lettem volna, úgy vert a szívem. A legszebb pillanatokban éreztem ilyen heves érzelmeket. Percekig nem jutottunk szóhoz, ő még akkor is zokogott amikor elkísérték. Megbeszéltük, hogy a gyerekeket leviszem Pátyra.
Nyomatékosan kérte, hét hétre vigyem le őket.
Szerelmem, így most van egy hetünk! Olyan ritkán adódik ilyen alkalom. Veled egy hét, mintha a feleséged lennék Édes Uram! Ugye jössz? Nem tudom jövő csütörtök után mikor érek rá, mert sok dolgom lesz. Fáradt leszek, meg kell értened.
Szeretlek, Anna

Padlástakarítás közben találtam egy levélköteg alján ezt a levelet. Évtizedekkel ezelőtt írta tele ezt a sárgult papírlapot életem egyetlen szerelme.
Még nem voltunk házasok, bevallom akkor nem is értettem meg minden szavát a levélnek, csak néhány nap múlva jöttem rá, mit is írt szerelmem. A történethez hozzátartozik, hogy Anna édesapja börtönben volt. A legsúlyosabb bűncselekményt követte el politikai fogoly lévén.
Anna édesanyja kórházba került, súlyos operáción esett át, legalább nyolc hétig kórházban kellett maradnia és az orvosok szerint a teljes felépüléséig is még egyszer annyi idő kellett. Anna egyedül látta el a testvéreit, vezette a háztartást.
Az utolsó beszélőre Anna engem is hívott, de a szüleim kértek ne menjek vele, mert nem tenne jót az előmenetelemnek, ha egy politikaihoz mennék látogatóba, hiszen ott a börtönben minden adatot felírnak. Gyáván elfogadtam a szülői intelmeket. Kedvesem nem lepődött meg indokaimon.
Egyetemi vizsgáim miatt a következő két napon sem találkoztunk, de mikor a vizsgáról hazaértem, egy levelet találtam a postaládában. Ez volt az a levél.
Nemsokára csöngött a telefon. Olvastad a levelet? Igen, de én szeretnék a szigetre menni, tudod a kalauz bácsi, már... és megígérted!