Kanada vadonjában

Éppen csak kilábaltunk a később nagy gazdasági világváltságnak nevezett szörnyűségből. Apám nem bírta elviselni a veszteséget, öngyilkos lett, ott maradtam egyedül, pénz nélkül. Egyetemi tanulmányaimat abba kellett hagynom, és egy olyan gyorsétterem félében helyezkedtem el. Ott ismerkedtem meg Tommal.. Az egyetemről már látásból ismertük egymást, így tudtam róla, hogy biológus tanár és egy új területtel foglalkozik, az állatok viselkedését tanulmányozza. Nagyon hamar és jól összemelegedtünk, és hamarosan szerelem lett belőle. Kicsit viccesen néztünk ki, Ő volt a skandináv favágók mintapéldánya, – doktori címmel – több mint hat láb magas, 100 kg feletti, csupa izom, szőke, kékszemű, én a hóna alatt elfértem, és bizony az afro-spanyol ősök nyomait nem tudnám letagadni. Ezt mutatta a kerek fenekem és a kicsi mellem is. Már együtt éltünk közel fél éve, amikor karácsony előtt azzal állított be, hogy nyert egy alapítványtól pénzt kutatásra. Kanadában egy évig tanulmányozhatja a viselkedését. Még valami homályos, egyéb területet is emlegetett de arról jobbára nem beszélt. A lényeg, amit a hosszú előadásából kihámoztam, hogy menjek vele egy teljes esztendőre a kanadai őserdőbe ahol kettesben leszünk. A kalandvágy engem is vonzott, no meg nagyon szívesen itt hagytam ezt a lepusztult helyet, így azonnal igent mondtam. Tom rögtön a szervezésbe fogott és március végére készen állt minden az indulásunkhoz. Én mindent rábíztam, fogalmam sem volt, hova megyünk, mi minden kell egy évig a vadonban, stb.
Közel egy hétig utaztunk mire elértük azt a kanadai kisvárost, ami a tényleges indulási pont volt. Itt találkoztunk Tom nevelőapjával, aki a szervezés, bevásárlás terhét a vállára vette, Sam Rövidkéz-zel egy öreg indiánnal. Tom három évesen elvesztette szüleit egy balesetben az erdőben, és Sam nevelte fel. Tőle az állat szeretete és az erdő ismerete, ugyanis Sam csak Tom kedvéért költözött a város közelébe, egyébként az erdőt járta. Szóval Sam szerzett be mindent, a szárazbabtól az ismétlőpuskáig. Még a nekem gondot okozó "nehéz napokra" is gondolt, igaz nem vattával, hanem mosható vászon csíkokkal, de hozzá nem értőként úgy éreztem, minden megvan. Mindenek tetejére egy is megajándékozott bennünket.