Elsőzés

1. rész
– Igazából nem tudom. Olyasmit jelenthet, hogy „ha nem tudod magad túltenni a kudarcokon, akkor tanulj belőlük”. De elég bonyolultan van megfogalmazva – álltam elő egy használhatónak tűnő értelmezéssel.
– Neked legalább van ötleted. Érdekes lesz átmenni ebből a tárgyból is...
– Ha pont ez lesz a kérdés, akkor át fogsz menni. Van még olyan, amit nem értesz?
– Igen. Azt mondja, hogy... Na... Hol van? – Eszter lapozgatni kezdett, láthatóan ötlettelenül.
– Volt egy olyan, hogy „Midőn elmerengett a szépségében, átérezte... ” nem jut eszembe.
– Érdekes idézet, főleg a vége.
– Kicsit modernizáltam... – vettem a lapot.
– Igen... Szóval azt írja, „... saját nyomorúságát”. Ez azért elég egyértelmű.
– Biztos? Miért érezte a nyomorúságát? Mert ronda volt? Vagy nem volt az, de tudta, hogy sosem kaphatja meg álmai nőjét? – hódoltam kedvelt szokásomnak, a filozofálásnak.
– Óóó, te...! Milyen romantikus...
– Ne ironizálj.
– Dehogyis! Komolyan gondoltam. Na tegyük ezt félre, még este átnézem. Ráérsz még?
– Igen, ma már nincs órám. Majd este még beugrok a könyvtárba egy jegyzetért.
– Zavar, ha itt maradok veled?
– Nem, legalább lesz társaságom. A legjobb.
– Megint udvarolsz...
– Én aztán nem... Csak egy ténymegállapítást tettem.
Eszter fehér blúzt és fekete szoknyát viselt – ez illett legjobban félhosszú hajához és szemüvegéhez. Kihangsúlyozta azt a benne rejlő intelligenciát, amely egyébként is sugárzott belőle. Élt bennem az érdeklődés iránta – szerettem volna megismerni, tudni akartam, milyen az élete, mit szeret, mit utál, mi a véleménye a világról, az emberekről. Talán rólam. Itt meg is álltam. Hiszem, nem a kapcsolat típusa, hanem minősége a lényeg: ezért kicsit sem bántam volna, ha „csak” barátok maradunk. Persze, álszenteskedésektől mentes férfi lévén „felmértem” Eszter külső ismérveit is, ennek alapján pedig nyilván nem zárkóztam volna el a „járástól” sem – mindazonáltal veszélyesnek tartom a rövid távú kapcsolatokat, mert nagyon sokszor csalódás a végük. Az emberek azonban csak rövid időszakra terveznek, ilyen környezetben pedig nagyon nehézkes hosszú távban gondolkodni. Azért az egyéjszakás kalandoktól mindenképpen elzárkózom, senkivel nem mennék el addig, amit aztán mint a kettőnk megbánna.
– Krisz, nem először teszel ilyen megállapítást. Tetszem neked?
Váratlanul ért a kérdés, ezért először próbáltam terelni:
– Mit értünk az alatt, hogy „tetszel”?