A kóró 7. (Befejező) rész

Mivel mi már voltunk látogatóban náluk, most mi voltunk a vendéglátók. Apa ugyan mondta, hogy ne akarjak főzni, hanem rendeljünk, de én tiltakoztam. Hogy nézne az ki! Persze, hogy főztem. Kétféle levest is, egy gyümölcslevest és egy sütőtök krém levest. Kisütöttem sertésbordát, készítettem rántott húst, csirkeszárnyat, csirkecombot, ezekhez készítettem vegyes zöldség köretet, és franciasalátát. Desszertnek sütöttem egy almás lepényt. Az ital szokás szerint Apa dolga volt. Apa nem is volt itthon délelőtt. Mikor megjött, csak köszönt és bevonult a szobájába. Hallottam, hogy zuhanyozik. Nagyon csinosan öltönyben felöltözve jött ki. Valójában Péterrel csak a lényeget beszéltük át. Nagyon izgultam, hogy fog sikerülni ezt a nap.
– Csak nem valakinek a kedvéért öltözködtél így ki? – kérdeztem.
– De igen. Úgy látom, neked fontos ez a látogatás. Ki akartam tenni magamért. – és odajött hozzám, adott egy puszit.
Hálásan néztem rá.
– Azt hiszem, itt az ideje, hogy én is átöltözzek. – Mondtam neki és elindultam a szobámba.
Gyorsan én is lezuhanyoztam. Erőteljesen motoszkált bennem a gondolat, hogy mi lesz ebből a látogatásból. Éreztem, hogy kicsit tartok is tőle, meg izgat is. Apával már ezer éve nem voltam együtt. Tiszteletben tartotta, hogy szerelmes vagyok. Azért időnként bizony nem bántam volna, ha szeretkezés közben benyit és néz minket. Minden esetre bizsergett mindenem. Úgy válogattam össze a ruhatáramat, hogy csábító is legyen, meg szolid is. Egy egyrészes lila ruhát vettem fel, nem túl mély dekoltázzsal. Melltartót nem vettem fel hozzá. A könnyű anyagon csak sejtésszerűen látszottak bimbóim. A szoknyarész a csípömön kiszélesedett, mozgáskor kicsit lengett. Egy kis félig átlátszó franciabugyit vettem fel hozzá. Elöl háló volt csipkeszerű anyagból és sejtelmesen átlátszott a szeméremdombom, valamint a puncim vágatának felső csücske. A színe halványlila volt. Tettem hozzá egy nyakláncot, melyen egy viszonylag nagyméretű kőr alakú medál lógott, szintén lilás színárnyalatú kővel. Cipőt is vettem fel, egy lapos sarkút, legalább kényelmes benne lenni. Nem bántam, ha látják, milyen kicsi vagyok. Már túltettem magam rajta. Péternek így is tetszek. Apának is.
Kimentem Apához és megpördültem előtte. A pörgéstől a szoknyám talán kicsit többet mutatott az illendőnél.
– Hogy tetszek? Jó leszek így? – kérdeztem vidáman.
– Babácskám, gyönyörű vagy, mint mindig! – mondta Apa és egy nagyot sóhajtott.