Az esőerdő könnyei 1. rész

A smaragd-zöld esőerdő szinte vesz körül, a déli napsütés forrón tűz a homokra a folyóparton. A pálmából készített tető árnyékából figyelem a vizet, amelynek tükrét csak ritkán törik meg a kisebb halak ugrásai. Néha nagyobb hullámok gyűrődnek a víz felszínén, amikor egy arapaima feljön levegőt venni. Jó mérfölddel arrébb egy zátonyos szakaszon kajmánok is tanyáznak. Csábító gondolat lehűsíteni magam a vízben, de az könnyen az utolsó fürdésem lehetne. A kajmánok erre is portyáznak néha, és a minap láttam a sekély vízben egy édesvízi ráját, akkora volt, mint egy kávézóasztal, jó araszos mérgezett tüskével, szóval úszkálás helyett inkább a csónakban állva szoktam vödörrel vizet meríteni és azt zúdítom magamra hűsítő zuhany gyanánt. Tikkasztó a hőség, még a dzsungel madarai, állatai is elnémultak, csak Stephanie zörög valamivel a kunyhójában. Ez az első alkalom a kutatási program alatt, hogy valaki átmenetileg velem tart a vadonba. Meglepett, hogy épp ő jelentkezett az évfolyamról: elkényeztetett úrilánynak tűnt, aki csak hobbiból jár egyetemre. De aztán előítéleteimre részben rácáfolt a terepi munka során, odatette magát (bár néha hajlamos volt a munka könnyebb végét megfogni) és még az éppen elviselhető mértékig hisztizett a nomád körülmények miatt. A külön szállás teljes jogos kérés volt, bár két hetet vacakoltam, mire megépítettem neki a saját kis agyagfalú pálmalevelekkel fedett kunyhóját. Hallottam pletykákat indulás előtt, hogy csak miattam jelentkezett, mások szerint csak Brazíliába akart eljutni... igaz elég sokat turistáskodott Buenos Aires-ben, majd Manaús-ban is, és az is igaz, hogy egyre gyakrabban flörtölgetett velem (bár nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy alkalmanként nem némi lustálkodás kialkudása miatt tette). Tény, hogy jól haladtunk a munkával, oldott és közvetlen volt köztünk a hangulat, és az is tény hogy Stephanie eléggé fesztelenül viselkedett a jelenlétemben (értsd: olyankor is bátran mosdott, vagy napozott meztelenül, amikor biztos lehetett benne, hogy látom). Mivel nem hátráltatta a munkát és nem volt "túl sok", tűrtem a kisded játékait.

Persze mindkettőnknek meg kellett tanulni néhány elemi szabályt, olyanokat mint, hogy a ruháinkat egyenkét ki kell rázogatni mielőtt felvesszük, és hasonlóan kell eljárni a cipőnkkel is, vagy hogy előbb alaposan megnézzük ahová nyúlunk.