A mosoly éjszakája

Úgy hozta a munkám, hogy egy több napos konferencián kellett rész vennem, amihez nem sok kedvem volt, de a munka az munka.
Este azt terveztem, hogy az „illik ott lenni” vacsora után hamar lepihenek, mert nagyon fáradt voltam.
Ennek megfelelően – ha nem is topisan, de azért nem különösen készülve az estéhez – jelentem meg az asztalnál, ahol már javában folyt az eszem – iszom. Alig, hogy leültem kollégám felhívta a figyelmem egy fiatal kis pincérnőre – aki a kora alapján még akkor is a lányom lehetne, ha huszonéves koromig a maximális önmegtartóztatással éltem volna életemet. Mivel a figyelem felhívás negatív és igaz is volt nem gondoltam volna, hogy alanyából „állítmány” lesz még aznap este. Nem kell valami „súlyosra” gondolni, de tény, hogy a hölgy a hölgynek nagyobb pocakja volt annál, hogy olyan felsőben szolgáljon fel 1 konferenciákra berendezett szállodában amiból ki – kibukkan a köldöke...
Amikor ezt kiveséztük egyszer csak az asztalunkhoz lépett, és ILLEDELMES mosollyal, megkérdezte, hogy mit kérek inni. Elszégyelltem magam, mert a akkor szembesültem vele, hogy a sok HAMU kollégája közt Õ a GYÉMÁNT! Elszégyelltem, mert rádöbbentem, hogy: Hogy jövök ahhoz, hogy több méterről pálcát törjek valaki fölött, csak azért, mert Õ annyit hibázott, hogy nem vette észre, hogy a téli hónapokban magára szedett 1 – 2 kilót, és pechjére a derekára?! Rögtön éreztem, hogy demonstrálnom kell, megváltozott a véleményem, és magát a terem főnököt intettem az asztalunkhoz azzal a kéréssel, hogy az est folyamán csak az érintett hölgy legyen a mi felszolgálónk. Fonóké láttam, hogy csodálkozik a kérésen, de miután elárultam az okot „a vendég az úr” szellemében a hölgy lett a mi kizárólagos felszolgálónk. Bár nem gondoltam semmi továbbira, de a tervezett tartózkodásomat egy kicsit meghosszabbítottam a vacsoránál. Ebben kétségtelenül szerepe volt a számítottnál jobb társaság mellett, az italokhoz kapott mosolyoknak is, amiknek megkülönböztető jellegét a rám boruló egyre sűrűbb okozta fátyol sem tudta észrevehetetlenné tenni számomra. 11 óra tájban elindultam a szobám felé, de még nem értem ki az étteremből amikor „véletlenül” útjaink keresztezték egymást.
– Még ne menjen! Mindjárt végzek. Jött MAGÁZÓDVA a kérés.