Ágnes
Helló! A nevem Ágnes. Szeretkeztél már hajón? Nekem is csak nemrég sikerült, ráadásul ez volt az első szexuáluis élményem, de felejthetetlen élmény! Neked azonban szerencséd van, hogy ilyen frissen elolvashatod tőlem! Figyelj csak!
A nyárra összegyűjtöttem egy kis pénzt, és egyhetes hajóútra mentem a Földközi-tengeren. Képzeld csak el, még a szüleimet is sikerült meggyőzni, hogy ne aggódjanak, és elengedtek! A Nap szinte éget, ahogy a fedélzeti napozón fekszem. Még a ruganyos nyugágy is szinte izzik alattam. Hosszú, fiatal, bronzbarna combjaimra néha tajték csöppen, ahogy egy nagyobb hullámmal találkozunk.
Mikor ritkán-ritkán vékony kis bárányfelhô kúszik fölénk, hűs szellő támad, amely jólesően simogatja felforrósodott pórusaimat. Ilyenkor résnyire kinyitom a szemem, és a tenger csodálatos habjaira tekintek.
Hatalmas csend van, csak halk csobogás jelzi, hogy úton vagyunk. Telnek a percek és az órák, és úgy érzem, hogy ez már maga a paradicsom.
Az első három nap így telt. Ezzel az édes semmittevéssel. Még enni is ritkán jártam le a fedélzetről. Amikor kissé körülpillantottam, mindig ugyanazt a matrózt láttam, aki mohón falta testemet a gyönyörű mélybarna szemével.
Csinos, izmos, fiatal fiú volt. Huszonöt év körüli. Nem volt rangja, egyszerűen csak egy matróz. Nagyon romantikus, nem igaz?
A negyedik napon kicsit szemeztem vele. Felbátorodott és közelebb jött. Így telt el a délután, hogy néztük egymást. És mosolyogtunk. Mosolyogtunk a legtűzőbb aranyfényben, és mosolyogtunk a bíbor alkonyatban is. Aztán mikor egy pillanatra behúnytam a szemem és újra kinyitottam, eltűnt. Szinte úgy éreztem, csak álom volt az egész.
Másnap már kora hajnalban kifeküdtem a napra. Még nem ébredtem fel egészen; lehúnyt szemmel hevertem és ábrándoztam. Egyszercsak puha érintést éreztem a bokám körül. Épp csak kilestem hosszú pilláim alól, és már láttam is, hogy Ő az!
Nem vette észre, hogy ébren vagyok. Érzékien, lassan simogatott. ah... mmmmmmmh... Egészen belefeledkezett. Erős, meleg ujjaival finoman végigcirógatta lábfejemet, és alig hallhatóan felsóhajtott. Rájöttem, hogy szerelmes lett belém.
Nem árultam el magam. Hagytam, hogy ujjaival lassan végigzongorázza combomat. Ihletetten, oh... szinte áhitattal vette birtokba testemet. Végigborzongott gerincemen a gyönyör. ah... Nagyon ügyes fiú volt.
A nyárra összegyűjtöttem egy kis pénzt, és egyhetes hajóútra mentem a Földközi-tengeren. Képzeld csak el, még a szüleimet is sikerült meggyőzni, hogy ne aggódjanak, és elengedtek! A Nap szinte éget, ahogy a fedélzeti napozón fekszem. Még a ruganyos nyugágy is szinte izzik alattam. Hosszú, fiatal, bronzbarna combjaimra néha tajték csöppen, ahogy egy nagyobb hullámmal találkozunk.
Mikor ritkán-ritkán vékony kis bárányfelhô kúszik fölénk, hűs szellő támad, amely jólesően simogatja felforrósodott pórusaimat. Ilyenkor résnyire kinyitom a szemem, és a tenger csodálatos habjaira tekintek.
Hatalmas csend van, csak halk csobogás jelzi, hogy úton vagyunk. Telnek a percek és az órák, és úgy érzem, hogy ez már maga a paradicsom.
Az első három nap így telt. Ezzel az édes semmittevéssel. Még enni is ritkán jártam le a fedélzetről. Amikor kissé körülpillantottam, mindig ugyanazt a matrózt láttam, aki mohón falta testemet a gyönyörű mélybarna szemével.
Csinos, izmos, fiatal fiú volt. Huszonöt év körüli. Nem volt rangja, egyszerűen csak egy matróz. Nagyon romantikus, nem igaz?
A negyedik napon kicsit szemeztem vele. Felbátorodott és közelebb jött. Így telt el a délután, hogy néztük egymást. És mosolyogtunk. Mosolyogtunk a legtűzőbb aranyfényben, és mosolyogtunk a bíbor alkonyatban is. Aztán mikor egy pillanatra behúnytam a szemem és újra kinyitottam, eltűnt. Szinte úgy éreztem, csak álom volt az egész.
Másnap már kora hajnalban kifeküdtem a napra. Még nem ébredtem fel egészen; lehúnyt szemmel hevertem és ábrándoztam. Egyszercsak puha érintést éreztem a bokám körül. Épp csak kilestem hosszú pilláim alól, és már láttam is, hogy Ő az!
Nem vette észre, hogy ébren vagyok. Érzékien, lassan simogatott. ah... mmmmmmmh... Egészen belefeledkezett. Erős, meleg ujjaival finoman végigcirógatta lábfejemet, és alig hallhatóan felsóhajtott. Rájöttem, hogy szerelmes lett belém.
Nem árultam el magam. Hagytam, hogy ujjaival lassan végigzongorázza combomat. Ihletetten, oh... szinte áhitattal vette birtokba testemet. Végigborzongott gerincemen a gyönyör. ah... Nagyon ügyes fiú volt.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Megvan! Vegyük példának ezt a mondatod:
A szerelem gyönyörű, illatos mocsarában, merő csatakban hancúroztunk, élvezve az Alkalmat, amely egymás kezére adott minket.
Ez egy nagyon költőies kifejezésmódot tükröz. Érzelmesen fejez ki egy adott cselekvést. Ugyanakkor az Alkalmat tulajdonnévként szerepeltetni itt még akkor sem tartanám helyesnek, ha a Sors szóra cserélted volna fel. Nekem inkább úgy tűnt, mintha szándékosan cserélted volna le a sors szót az alkalomra, direkt helytelenül tulajdonnévként beállítva. Tudom, hogy létezik az életben Kedves János nevű illető, akit így anyakönyveztek, de amikor azt írom, hogy János kedves ember, akkor a kedves már nem a tulajdonneve, azaz nem kezdődhet a magyarban nagy betűvel, szemben némelyik más nyelvvel.
Ha ezt a bekezdést indító mondatot nézem, az szerintem tökéletesen és érthetően írja le az eseménynek ezt a részét.
Mozdulataink gyorsabbá, kapkodóbbá váltak, légzésünk pedig szaggatott lett az izgalomtól.
A következő mondat is ok. Lenne, ha nem vettél volna bele egy olyan szót, amit ugyan bele lehet venni, de magyarázat, vagyis narráció nélkül inkább humorosnak tünteti fel az egészet. Élőszóban valóban szoktunk sóhajtani (...ah...óhh...), amiről biztosan mindenki tudja, hogy mit jelent, ám írásban kifejezőbb leírni utána, hogy sóhajtottam az átélt élmény hatására.
Képzelj el egy étteremben ülve egy fiatal lányt, aki előtt egy tál gőzölgő finomságot láthatsz, miközben ő elragadtatottan így szól: -Mmmmh... Ugye arra fogsz gondolni, hogy összeszaladt a nyál a szájában, amikor az ételre nézett, mert ránézésre is annyira finomnak gondolja. Ez többnyire valószínűleg így is lenne. De ez csak egy változata lehetne a gondolatainak, mert elképzelhető, hogy ő azt az ételt észre se veszi, mert egy másik finomság jár az eszében, mondjuk valami olyan, amint előző éjjel a barátja a szerelemlevével telelövi a száját. Persze narráció híján nyilván mindenki más az első gondolatra tippel. Ó, mennyire tévedhetnek egyesek!
Persze én is tévedhetek, hiszen ez is csupán egy variáció ugyanarra a témára.
Még itt is valahogy úgy éreztem, mintha az a sóhajtás kifejezés szándékosan "elrontott" lenne. Persze ebben sem lehetek biztos, mert hiányzik rólad az ismeret, ami szintén egyfajta narrációnak lenne tekinthető. Ha ugyanis jobban ismernélek jobban meg tudnám ezt ítélni, így csak találgatok a fentiekre alapozva.
Most biztosan arra gondolsz, hogy tanítani akarlak, pedig ez nem így van. Csupán egyik amatőr tanácsa egy (vélhetően) másik amatőr írótársnak abban reménykedve, hogy nem bántottalak meg ezzel és nem vettem el a kedved semmitől.
Persze itt is sok mindenben fennáll részemről a tévedés, hiszen az is lehet, hogy te profi vagy és most jót mosolyogsz az igyekezetemen.
Amennyiben abban is tévednék, hogy nem bántódsz meg e sorokat olvasva, akkor bocsi.
TÉNYLEG NAGY SZERENCSÉM VAN , HOGY EZT ELOLVASHATTAM .