Vad kemping... otthon 4. rész

Körbenéztem a neten, lemaradtam az elmúlt két-három nap híreiről. Fél óra múlva, miután átfutottam a világ történéseit, kezdtem észhez térni, hatott a méregerős kávé-fájdalomcsillapító kombó. Sok vizet kell innom és valami rohadt zsírosat kell ennem ebédre és rendbe is jövök, újra kerek lesz a világ.

Útban a WC-re, bepillantottam a konyhába. Judit a konyhapultra támaszkodva kávézott, a telefont nyomkodta. Már a fürdőszobában voltam, amikor leesett, hogy az Zsolti telefonja volt, nem az övé. Csak másnaposan tudom összekeverni a fehér iPhone-t egy fekete akármilyennel.
Gondolom, ő nem Gabiról keres képeket. Bár, ha kell neki, azok már nekem is megvannak. Csak unatkozik és másnapos és valamit nyomkodni akart kávézás közben. Kíváncsiság, mi más?!
Mire végeztem, már a helyemen ült a nappaliban, netezett.

– Nem jössz visszafeküdni? – kérdeztem ásítozva.
– Azt hiszem, az lesz belőle. Délnél hamarabb ezek nem kelnek fel, nekem meg nincs kedvem nekiállni főzni. Majd rendelünk egy pizzát. Megírok pár üzit, aztán megyek.

Tényleg fáradt lehet, gondoltam, szinte soha nem szokott a reggeli kelés után nem sokkal visszafeküdni.
Iszok és megyek előre, mondtam. Közben újra megnéztem Zsolti telefonját, hátha nem vettem valamit észre. Messengerbe azóta jött pár friss üzenet, azt nem akartam megnyitni, nehogy észrevegye, hogy pár üzenete már olvasott. Viber, Whatsapp, semmi.
Pillanat!
Archív v rejtett üzenetek is vannak. Rohadtul nem vágom ezeket a trükköket, mert nem használjuk ezeket a funkciókat. Én legalábbis biztos nem. Viszont erre már nincs időm, lebukhatok most, vagy utólag is, amilyen szerencsém van. Nem vagyok túl nagy hekker.
Viszont azt észrevettem, hogy a híváslista megrövidült, Judit már nem volt benne. Ezt pedig csak Judit törölhette ki, ezért nyomkodta az előbb a telefont.
Ha ez nyomeltűntetés, akkor ezután csak egy logikus lépés marad. Le kell csekkolnom az ő telóját is.
Kiváló időtöltés a nyomozás, nem is vagyok már olyan szarul.
Visszacsoszogtam a hálószobába. A telefonja az éjjeliszekrényen, de hagytam egyenlőre, most rizikós lenne. Öt perc múlva jött utánam, de csak tiszta ruháért a szekrényből.

– Letusolok, aludj nyugodtan. – mondta.

Ez lesz az, gondoltam, szabad tíz perc.
Amint meghallottam, hogy megnyitja a csapot, már nyúltam is a telefonért.