Szomszéd srác

Reggel álmosan, fáradtan erőtlenül kászálódtam ki az ágyból, az egész napot, az iskolát mindent a francba kívántam, de akkor még nem tudtam, hogy ez egy nagyon jó nap lesz. Bár akkor sejthettem volna, amikor az új szomszéd sráccal futottam össze reggel a lépcsőházban. Nem régen költözött ide Olaszországból, mert a munka ide hívta, és mert most már saját életet szeretett volna kezdeni, hogy ne a szülök nyakán éljen. 24 évesen egy igazi isten volt, tipikus olasz pasi. Az a mosoly, amit reggel is rám villantott, és az a test... Egész nap a fejemben volt, libabőrős lettem már csak az emlékétől is. Haza fele a vonaton is arról álmodoztam, hogy vajon milyen lehet vele a szex, milyen lehet a barátnőjének lenni. És persze ezt fokozta az a vágyam/álmom is, hogy mindig is szerettem volna egy olasz pasit. És erre tessék, a szomszédomban van, és ráadásul egy félisten!

Még akkor is róla álmodoztam, amikor elindultam az állomásról hazafelé, ekkor a benzinkútnál egy ismerős autót láttam meg, és abban a pillanatban lépett ki az ajtón Demetrio a kedves új szomszédom. Elállt a lélegzetem, igyekeztem, hátha nem vesz észre, nem akartam, hogy ennyire kimerülten és csapzottan lásson, de abban a pillanatban, hogy tovább indultam utánam szólt, majd elolvadtam attól az édes akcentusától. Megkérdezte, hogy haza vihet-e, kicsit vonakodtam tőle, de amikor már szemtől szemben álltam vele, lefegyverzett a tekintetével, és nem tudtam nemet mondani.

Úgyhogy szépen beültünk az autóba, és elindultunk haza fele, egész úton kérdezgetett, hogy milyen a suli, szeretem-e, mit tanulok, és amin meglepődtem rákérdezett arra is, hogy van-e most barátom, először csak néztem magam elé, nem jött ki válasz a torkomon, csak a gondolataim cikáztak, hogy egy ilyen pasi mért kérdez tőlem ilyesmit. De végül kinyögtem, hogy nincs, és persze utána kissé gúnyosan folytattam azzal, hogy neki biztosan van barátnője. Meg lepődtem magamon, hogy mi ez a kitörés, vagy hogy mégis mit csinálok én? Megláthatta rajtam, hogy kissé összezavarodtam, ugyanúgy ahogy azt is, hogy kissé féltékeny vagyok a barátnőjére, aki mint később kiderült nincs is. Mikor haza értünk elköszöntünk egymástól, és mindketten mentünk dolgunkra. Bár amíg el nem tűntem az ajtónk mögött, éreztem a tekintetét hátamon.