Mese az elvarázsolt fiúról

Rossz döntéseket hoztam. Nem kellett volna megrúgnom azt a kóbor kutyát, és nem kellett volna azt a törpét kinevetni és elzavarni. Most 77 napra én is kutya lettem, elátkozott az a kis töpörödött törp ördög, és élhetem a kutya életet, hogy megtanuljam „tisztelni” az állatokat. Igaz, a körülményekhez képest szerencsés vagyok, nem valami játszótéri törpe keverék lettem, hanem egy németjuhász.

A történetet ott kezdem, hogy egy nyári napon kirándulni voltam a Dunakanyarban, amikor egy tisztáson megpihenve, az arra kószáló kóbor kutya a kajámat kezdte volna megdézsmálni, amit nem tűrhettem és oldalba rúgtam. A következő pillanatban egy törpe termett előttem és rám kiáltott cérnavékony hangon, ne bántsd azt az állatot, inkább adj neki enni. Mondtam neki, hogy törődjön a saját dolgával és jobb lesz, ha eltűnik, mert Ő is kap egy maflást. Valószínűleg a feltört lábam miatt voltam az egész világra bosszús, mert különben békés ember vagyok. Erre a törpe valami port szórt rám és érthetetlen szavakat morgott. A következő pillanatban éreztem, megváltozik a világ körülöttem. A föld közelebb került, a színek megváltoztak, a zajok és szagok sokkal erősebben törtek rám, és ahogy egyensúlyomat elvesztve a földre borultam, a kezem helyett két szőrös mancsot láttam. Fel sem fogtam mi történt, amikor a törpe rám szolt:
– most 77 napra eb leszel, hogy tudd meg, milyen a kutyaélet, ha lejárt a büntetés újból ember lehetsz, ha megéred. Ezzel eltűnt.

Kipróbáltam magamat, rájöttem, minden tudással rendelkezem, ami a kutyák sajátja, de az emberi tudás is a birtokomban maradt, és kontrolálni tudom az állati cselekedeteket.
Lefeküdtem a fűbe és gondolkodtam, mit tegyek. Itt az erdőn is életben maradhatok, ha vadászom, de akkor rám is vadászni fognak, így a város mellett döntöttem.
Féltem, hogy esetleg befognak, mint kóbor ebet, és gyógyszer-kísérleti alany lesz belőlem. A szükség nagy úr, és jó ösztönző, így eszembe jutott egy régen látott film, ahol a főszereplő úgy szökött meg a hadifogságból, hogy hol egy vödör vizet, hol egy szál lécet vitt magával, és így mindenki, szorgalmasan dolgozó munkásnak hitte. Én is ezt a taktikát követtem. Az árokban találtam egy zacskót, amit szépen a pofámba fogtam és úgy vittem, mintha a gazdám után – előtt vinném a cuccot.