A legelső élményem
Megjelenés: 2020. november 10.
Hossz: 45 169 karakter
Elolvasva: 2 217 alkalommal
Nemrég egy baráti összejövetel alkalmával szóba került, kinek mikor volt az első intim találkozása a másik nemmel. Ettől kedvet kapva, gondoltam leírom az én legelső élményemet.
Ez egy valós történet, a helyszín, az idő, minden. Minden úgy történt, ahogy leírtam.
Így hosszú évtizedekkel később is, próbáltam a leghűebben visszaadni az akkori gondolataimat, érzéseimet.
Mivel ez meghatározó volt az életemben, nem is volt olyan nehéz felidézni a legapróbb részleteket sem.
Csak a neveket változtattam meg, direkt csak keveset megemlítve.
Aki nem szereti a hosszú, viszonylag sok leírást tartalmazó történetet, az ne is kezdje el.
Mint utaltam rá, kicsit bővebben kell taglaljam a családi hátteremet, az akkori körülményeket, hogy mindenki értse, de főleg a fiatalabbak, hogy milyen élete volt egy kiskamasznak a hatvanas évek közepén, végén.
Az események idején 11 éves múltam, a szüleimmel Budapest egyik kertes részén éltem. Egyedüli fiúgyerekként, az általuk akkor építés alatt álló, éppen csak lakhatóvá vált családi házban.
Szőke, kékszemű, átlagos testalkatú fiú voltam. A tornasorban elölről a negyedik helyen. Az osztálytársaimtól elég messze laktunk, ritkán, és csak egy kettővel találkoztam az iskolán kívül, olyan igazi legjobb barátom nem is volt.
A viszonylag szűk rokonság szerte az országban élt, nem tudtak segíteni az építkezésben, néha-néha találkoztunk csak velük. Ezért és a pénzszűke miatt, elég lassan haladtak a munkálatok.
Nekem gyerekként viszont érdekes volt, igazi játszótér a feldúlt telek, az építési anyagok labirintusa, egyedül is egész jól el voltam.
Az is jó volt, hogy az előző lakás után, lett rendes fürdőszobánk, és saját szobám is.
Visszagondolva, a szüleimet nem mondanám prűdnek, de a nemiség nem került szóba előttem. Soha nem láttam őket meztelenül, 6-7 éves korom óta egyedül fürödtem.
Az általános iskola ahová jártam, egy nagyon régi épület volt, tornaterem nem volt benne.
A fagyokig az udvaron tartották a tornaórákat, bár ha hó volt, hógolyóztunk, vagy hóembert építettünk. Mivel öltöző, sem volt, a tanteremben vettük rá a tornaszerelést az alsóneműre.
A zuhanyzók hiánya miatt, a dupla órák mindig az utolsók voltak, hogy kiizzadva ne kelljen visszaülni a padba, utána mindenki otthon tisztálkodott.
Ez csak a történet kezdete, még 21 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Én is várom a folytatást, mert egy aranyos reális történet ami vissza hozza azt a korszakot (1 apró hibát találtam benne ez a papír zsebkendő ez a hetvenes években kezdett elterjedni Magyarországon Hapci néven addig nem igazán volt fellelhető, de természetes, hogy ennyi idő távlatából az emlékek megcsalnak bennünket )