Édes kishúgom, Anna 2. rész - Tiltott szerelem

Anna egykedvűen, már-már letargikusan bámulta a Csajok sorozat negyedik évadát, ki tudja hányadszor. Lila csokispapírok hevertek szanaszét az ágyán, a laptopja billentyűin csokoládés ujjlenyomatok éktelenkedtek – még arra sem vette a fáradságot, hogy letakarítsa. Ami azt illeti, napok óta át sem öltözött, ugyanabban a kinyúlt, szürke, itt-ott lyukacsos melegítőben gubbasztott, elhúzott függönyök mögött. Rendes ételt sem volt hajlandó magához venni, gyakorlatilag csokoládén és energia italon élt. Anyja nem sokat törődött vele, szokásához híven az aktuális, havi pasijával volt elfoglalva, jelenlétét csupán egy konyhapulton felejtett üres üveg gyümölcsös és a hamutálban árván füstölgő cigarettacsonk igazolta.
Anna mobilja kitartóan rezgett, már három perce. Melinda újra és újra tárcsázott, Anna lelki szemei előtt látta, ahogyan Melinda nemes egyszerűséggel kihangosítva maga mellé dobja a telefont, miközben szépítkezik és a szobában táncikál. Ez akár sokáig is eltarthat. Panaszosan felnyögött, ahogyan a kartávolságon kívül eső telefon felé nyúlt az ágyon. Nem akaródzott megmozdulnia, szeretett volna feloldódni a nihili semmittevésben és egyszerűen kikapcsolni az érzéseit.
– Igen? – szólt bele tartózkodóan. Most igazán nem volt csevegő-hangulatban.
– Pattintsd ki magad és told át a helyes kis hátsód! – felelte csivitelve Melinda, az ő depresszív hanghordozásával mit sem törődve.
– Nem megyek sehová – mormolta vissza Anna.
– Péntek este van. Nagyon is jössz, csak még nem tudom, hol alapozzunk. Matt bár vagy Limit?
– Nem fogom mattra inni magam, Melinda. Az energiám pedig limitált.
– Ha-ha – Melinda odaát a szemeit forgatta, de aztán megérezhette a bajt, mert egyszerre gyengéd, empatikus hangnemre váltott. – Nagyon szomorú a hangod és ma meg tegnap már a suliban sem láttalak. Beteg vagy?
– Megjött és görcsölök, az orvos kiírt – a hátára gördült, a plafont bámulta. Valójában ferdített, na meg e miatt aztán nem volt szokása kiiratni magát. A világért sem vallotta volna be, hogyan érzi magát, főleg, hogy milyen okból kifolyólag.
– Na jó, kapsz egy gyógyfelest, és kölcsön adom a kis fekete rucim, tuti átázási folt-biztos és megfelelően dögös, de nem kurvásan. Tudom, hogy azt nem szereted, nyuszi.
– Nem megyek sehova, nincs kedvem – ismételte unottan.
– Hát aztán mi jobb programod van, mint vigyázni rám, hogy ne meg a meccset néző