Irodai buli 3. rész - A rabló és a pandúr

Kár, hogy csak egyszer lehet egy emberrel, de mégis örülők, mert így több időm marad a többiekre is. Közben észrevettem, hogy valaki engem néz, az egyik italos standnál, de mikor odanéztem már nem volt ott. Így hát odaballagtam, amikor is kiszúrtam az emberek között Josht és Dennyt. Ők is észrevettek, majd intve nekem, hogy kövessem őket. A barátaim pedig egyenesen az étkezdébe mentek, reméltem, hogy egy kis harapnivalóért, mert én nagyon éhes voltam egy kis finomságra.
Joshon egy betörős jelmez volt, fekete sapka a szemébe húzva, fekete nadrágban, pólóban és a kezében egy műanyag feszítővas volt. Míg Dennyn pedig egy rendőr jelmez, bilinccsel az oldalán, hát a banánom kész volt egy újabb rázásra. Belépve a munkahelyi ebédlő lengőajtaján, azt vettem észre, hogy négy kéz tapad rám. Ajkuk minden egyes érintéssel közelebb volt hozzám.
A mellkasosomon, a hátamon végigpergő ujjak tánca fellobbantott belül, s kész lettem volna én is ilyen alapos motozásra, ha barátaim egy percre is elengedtek volna. Josh elölről tartott izmos karjával, míg számhoz érve már a nyelve volt bennem, Denny pedig hátamnál állva tartott ott, tűz szirmokat égetve bele a nyakamnál. Társam érzéki íze keveredve a számban, míg a bőröm csak még többre vágyakozik. Egyre szorosabb lett rajtam leveles ágyékkötőm, ahogy megtestesülőben lévő éles érzékem csak kiszabadulni vágyódott.
A két férfi nadrágjának csúcsait sem tudtam figyelmen kívül hagyni, a derekam körül lengedező lándzsák hada vett körbe. Melyek csak arra vágytak, hogy valamiben megmártózzanak. Josh nyelve egy olyan játékba kezdett, melyet eddig még tapasztalni sem tudtam. Kezével csak tovább tapintva engem, ezzel is csak azt éreztetve velem, hogy érintésük nélkül teljesen megörülnék.
Denny ajka felfelé haladva a fülemet kezdte olyan gyengéden ízlelve, hogy az már olvadozni kezdett a nyelve mellett. Míg ujjai csak tovább válogatták a kényelmesebbnél és izgatóbbnál helyeket rajtam. Barátaim között elveszve lassan megfordítottak, így egy édes csoki fiút éreztem már magamban. Régi barátom kezeit pedig a bokszeremben éreztem meg, kitapogatva a hátsóm két felét.
Kezdtem egyre jobban elhinni, hogy ez nem is valóság és ilyen szerencsém nem lehet.