Édes kishúgom, Anna 3. rész - Zoéval Svájcban

Gergő komor arccal ült a szabadtéri, gőzölgő thermálmedencében, a svájci hegyek hósipkái és örökzöld fenyvesek békés monstrumként őrizve zárták körül őket és Gergő azt sem értette, mit keres ott és hogyan került oda. Azt meg végképp nem tudta felfogni, miért vannak kettesben ezzel a tündéri külsejű, de kétségkívül rendkívül rafinált nővel. A hotelszobájába berendezett barlangba vonult önkéntes számüzetésbe, talán vonóhoroggal és kamionnal sem lehetett volna kimozdítani őt a munka mellől... Zoénak mégis sikerült.
A céges Jabber élesen meg, ő pedig naivan azt hitte, Zoé munkaügyben keresi, hiszen legalább annyira elhivatottnak tűnt, mint ő maga. Zoé hivatalos hangnemben köszöntötte, határozottan és kedvesen, de akkor még teljesen üzletiesnek tűnt. A szög csak jóval később bújt ki a zsákból.
– Hogy haladsz a Sales Order folyamatleírásaival?
– A screenshotok megvannak, most a dispute-ok tranzakció részen végzem az utolsó simításokat, de a chargeback még hátra van és lehet, hogy holnap reggelre marad...
– Van egy új feladatom a számára, Sasvölgyi Úr! – mondta komolyan Zoé. Gergő enyhén előredőlt koncentráció közben; Zoéval ezidáig tegeződtek, úgy sejtette, komoly felelősség vár rá és éjszakába nyúló görnyedés a monitor halvány fényének társaságában. Így is nehezére esett kizárnia agyából a folyton-folyvást betóduló rémképeket, és elvonatkoztatnia húgától. Anna bizonyára jól van, biztosan elfoglalja magát a barátnőivel. Vagy pasikkal. A francba is, ha valami idióta... De most semmiképpen sem foglalkoztatott ezzel, a munka számított prioritásnak.
– És pedig? – igyekezett minden figyelmét összpontosítani.
– Mentse el az aktuális munkafolyamatot – folytatta a főnökasszony.
– Megvan – közölte, miután az excel jellegzetes floppy ikonjára kattintott.
– Most pedig csukja le a laptopot és hagyja aludni – közölte egyszerre vidám hangon. – Fél óra múlva várom a hallban, fürdőnadrágot és törölközőt hozzon. A laptopot és a munkát szigrúan hagyja a hotelszobájában!
– De még nem végeztem... – akadékoskodott Gergő értetlenül.
– Az nem számít. Csapatépítő lesz és a részvétel nem opcionális – adta ki az ukázt ellentmondást nem tűrő stílusban Zoé. Gergő bújtatott pajkosságot vélt felfedezni a nő hangjában. Számára hihetetlennek tűnt, hogy tud a menedzsere ilyen lazán viselkedni, miközben jobban el vannak havazva, mint a svájci síparadicsomok januárban.