Unokahugi 6. rész

Az éjszaka csendes és nyugodt volt. Kitti hozzám bújva az igazak álmát aludta, míg én ébren voltam, és az este történteken gondolkodtam. – Uram Isten, mit tettem? – tettem fel magamnak a kérdést. – Hiszen megcsaltam azt a lányt, akit mindennél jobban szeretek! Ráadásul a saját tulajdon nővérével! Ahogy ezen törtem a fejem, egyre jobban furdalt a lelkiismeret. Töprengésemnek álomba merülésem vetett véget.
Reggel kipihenten ébredtem, Kitti már ébren volt, és csillogó szemekkel nézett rám.
– Jó reggelt! – köszöntött mosolyogva.
– Jó reggelt! – köszöntöttem én is. – Hogy aludtál?
– Jól, köszönöm. És te?
– Én is, bár nem sokat aludtam. Nem lett volna szabad ezt megtennünk.
– Miért? – nézett rám csodálkozva.
– Azért, mert szeretem a húgodat, és épp tegnap este csaltam meg a saját nővérével! – válaszoltam, nyugalmat erőltetve magamra.
– Nyugi! – válaszolt könnyeden –, majd rám kacsintott. Én is akartam, és persze nem tudja meg senki. Ha te sem árulod el senkinek, akkor főleg nem.
– Rendben. Miután megbeszéltük, hogy ez az este a mi kis titkunk marad, rendet raktunk a szobában, rendbe szedtük magunkat, és kijelentkezés után elhagytuk a hotelt. Hazamentem, és nekiláttam a készülődésnek, ugyanis délután dolgozni kellett mennem. Még hátra volt két nap a hétből. Csak ez tartotta bennem a lelket, alig vártam, hogy ismét Zsófival lehessek. Ahogy végeztem a munkahelyemen és hazafelé tartottam, megcsöerrent a telefonom. Legnagyobb meglepetésemre Zsófi keresett.
– Szia, Egyetlenem! – vettem fel a telefont – Te még nem alszol?
– Szia! – köszöntött ő is – nem, mert nem tudok. Nem jó, hogy nem vagy itt mellettem.
– Hidd el, nekem sem, de holnapután találkozunk.
– Már alig várom!
– Én is! Lassan hazérek, aludj jól! Szeretlek! – köszöntem el tőle.
– Te is aludj jó, én is szeretlek! – búcsúzott kedvesem is.
A péntek csigalassan telt el, gondolataim Zsófi körül kalandoztak. Szombat reggel izgatottan készülődtem. – Végre láthatom Zsófit! – ez a gondolat teljesen feldobott. Útnak indultam, 20 perc múlva meg is álltam a kapu előtt és becsengettem. Lucy – szokásához híven – odaszaladt hozzám, és izgatottan nyalogatta felé nyújtott kezem, mire én válaszul megsimogattam a fejét. Kisvártatava Noémi jelent meg a kapuban és kitárta azt előttem. A házba belépve Zsófi ugrott a nyakamba. Megcsókolt, elvette tőlem a hátizsákom, bevitte a szobájába, egy perc múlva ismét a konyhában volt.