Éva harmincéves 1. rész - Szauna

– Nagyon köszönöm, hogy fogadott – mondta Éva, és próbálta a férfi kézfogásából kiolvasni, milyen ember is lehet. A külseje keveset árult el: középmagas, középkorú, szikár férfi volt, sötét hajjal, melyben itt-ott a tincsek végén őszülő szálak jelentek meg, látszólag indokolatlanul.
– Én köszönöm, hogy eljött – jelentette ki pont olyan udvariasan a Dom. – És azt is, hogy alkalmazkodott hozzám. Tárgyalást szerveztek nekem ebbe a szállodába, ezért kellett ilyen messzire autózni.
– Tárgyalás? Akkor... elfoglalt volt ma? – próbált csevegni a lány, de hangja megremegett. Furcsán érezte magát ebben az előkelő szálloda méregdrága éttermében, a frissen rendelt borokkal az asztalon, egy vadidegennel, akit azért keresett fel, hogy felajánlja neki a testét, és bizonyos értelemben a szellemét is.
– Pont most ért véget az utolsó megbeszélés, de semmi komoly – ivott a borba a Dom, és elővett egy vékony dossziét az aktatáskájából. Frissen nyomtatott, de kézzel sűrűn jegyzetelt oldalt nyitott ki.
– Ez ugyebár a kérdőív, amit kitöltöttél... Ugye tegeződhetünk? A hölgynek illik felajánlania, de az adott helyzetben...
– Persze – vágta rá a lány szemlesütve, a papíron felfedezve saját válaszait. – Köszönöm!
– Én köszönöm... Éva! – találta meg a nevet a Dom a papíron. – Bocsánat, de olyan szörnyű a névmemóriám, meg el is terelték a figyelmem a részletek. Igaz, hogy az előbb még tárgyaláson ültem, de előtte volt pár órám, amikor nyugodtan végigtanulmányozhattam az anyagot – pillantott fel a lányra. – És mondhatom, tetszett, amit láttam. Megkérdezhetem, kitől kaptad meg az elérhetőségem?
– Az egyik barátnőm, Melinda járt Ön... hozzád – válaszolta Éva.
– Ó igen, Melinda! – merengett el a Dom. – Nagyon... kellemes időket töltöttünk együtt. Nagy kár, hogy elköltözött.
– Ő is ezt mondta...
– Szerencsére minden alkalommal felkeres, amikor hazalátogat – dőlt hátra a férfi elégedetten. – De most nem azért vagyunk itt, hogy Melindáról beszélgessünk. Hanem rólad.
– Igen, nos, hát egy bizalmas beszélgetés során, amikor... hát...
– Csak nyugodtan, nálam biztonságban lesznek a titkaid – mondta a Dom.
– Rendben... – ivott a borába Éva és szeme a messzeségbe révedt. – Szóval végigbeszéltük, hogy vőlegényemmel az intim életünk nem egészen kielégítő. Kedves, aranyos, a fickósságával sincs baj, anatómiailag minden rendben. Csak én szeretném, ha a szex egy kicsit... mocskosabb lenne.