Cár 1. rész

Egy újabb nap ebben a retekben. Csak tudnám, hogy jutottam idáig. Felfelé sétálva az úton rá gyújtottam egy cigarettára.
– Meddig lesz még szar kedved? – kérdezte Benji a legjobb barátom akivel együtt nőttünk fel, de az informatika helyett inkább a divat felé húzódott el. Az öltözéke mindig passzol a hangulatához. Mostanra már igazi szakértő lett belőle. Fejemre húzva a sötétzöld bő fazonú pulcsim kapucniját válaszolva neki. A kapuban megálltunk a banda mellett amíg elszívjuk a maradék bagót. Nem volt túl sok kedvem kommunikálni, ezért csak a tobozokat rugdostam a bakancsom orrával. Hakim a folytonos későn érkező is ideért kivételesen. Ő a másik legjobb barátom, de vele csak 9. ben hozott össze a sors. Hakim a iskola legudvariasabb görög istene. Ki dolgozott testéért minden hölgy ölni tudna, viszont szerencsétlenségükre már kapcsolatban él. Kidobtuk a csikkeket majd beléptünk az iskola udvarára.
– jó rég volt már mikor utoljára itt jártam. Eddig is ilyen szutyok volt? – kérdeztem.
– valóban sok ideje már. – mondta Hakim
– Tavaly lett ilyen. Állítólag felrobbant egy bojler a C épületben és azóta sem újították fel. Az a rész még mindig le van zárva De a termünk mellette van.
– Az fa*a – válaszoltam. Hirtelen rossz érzés fogott el. Tudtam hogy hamarosan egy olyan emberrel fogok találkozni akivel nagyon nem akarok, mégis öt kerestem az szememmel. Kicsit sietősebbre vettem a lépést a fiúk pedig követtek.
– Nem kell valami a Effitől? – kérdezte Benji a telefonjara nézve és elindult a büfé felé. Effi a büfés nő. Valójában 40 de úgy néz ki mint egy 25 éves. Ő az iskola beszerzője,, ha kell valami nála mindent meg kehet venni. Kaja, , ruha, dohány, élő állat, amit csak akarunk.
– Hozzá má még egy doboz camelt, már csak 2 szálam van. – szóltam utána.
– Ha nem nagy gond én kakaós csigát szeretnék. – mondta Hakim is.
– Mit? – kérdezte Benji.
– Kakaós csiga b*meg – üvöltöttem.
– jóvan má b*meg. – Ordított nevetve. Addig mi besétáltunk a C-be. Már az osztály felé haladva halottam. Dani és Bobó üvöltözését.
– Ez hiányzott-. mosolyogtam és beléptem. Először mindenki csendben bámult, majd Bobó megszólalt.
– ide már ilyeneket is beengednek?. -
– Hát tudod, kell a színvonal az iskolának. – nevettem és ökölpacsiztunk egyet.
– persze persze, aztán mondd meg az orosz haverjaidnak hogy nekünk ne bombát hanem bojlert hozzanak. – mondta Gabi.
– Látom hiányoztam-.