A kóró 4. rész

A tervezgetés teljesen lekötött. Sok problémával találtam szemben magam, így kénytelen voltam többször Péterhez fordulni, aki mindig kisegített valami ötlettel. Apának még nem akartam megmondani, hogy mi foglalkoztat, meg akartam lepni vele. Arról nem is beszélve, hogy csak egy kósza ötletnek indult és féltem, a végén kiderül, hogy nem is olyan jó, viszont Péter segítségével nagyon gyorsan haladtam. Egyik alkalommal megkérdezte, hogy nem akarom e fő állásban foglalkoztatni, mert lassan csak az én problémáimmal foglalkozik. Persze egy mosolygós fejet tett a végére. Egyébként nekem is eszembe jutott az ötlet, mert egy ilyen felkészült műszaki ember nagyon jól jött volna a cégnél. Időnként telefonon is beszéltünk. Szerettem a hangját és szerettem a stílusát. Mindig tömören, lényegre törően fogalmazott és csak nagyon ritkán fordult elő, hogy rá kellett valamire kérdeznem.
Az a szombat este nagyon gyorsan elérkezett. El voltam foglalva délután az előkészítő műveletekkel. Főztem, sütöttem. Apa gyakran sündörgött körülöttem, de igyekeztem elhárítani, hogy nem leszek készen. Idővel rájöttem persze, hogy nem hagyott hidegen a simogatása. Már vártam, mikor kerül elő újra, bár az idő ki volt számítva részemről a vendég érkezéséig. Apa időnként azért előkerült, és vigyázva arra, hogy ne gátoljon tevékenységemben kicsit hozzám bújt hátulról, megsimította a melleimet, meg a fenekemet. Kezdtem úgy érezni, hogy hagyom a vendéget a fenébe, jó lenne Apuval lennem. Persze, jó kislány voltam, elvonultam a fürdőszobába, lezuhanyoztam és felöltöztem. Valahogy ezt a vendéget most tényleg a hátam közepére sem kívántam. Na, nem nagyon öltöztem ki. Egy egyrészes ruha, diszkrét nyakkivágással, inkább a karkivágása volt nagyobb, így a vállon vékony pánt volt. smaragdzöld színben, nem túl vastag anyagból. Melltartót nem vettem fel alá. Egy kitűzővel dobtam fel, mely egy pillangót ábrázolt. Megnéztem magam a tükörben, majd szóltam Apának, hogy jó leszek-e így. Alaposan végignézett, a szeme gyanúsan csillogott, majd bólintott. Még gyorsan ellenőriztem a terítéket, (az italokat mindig Apára bíztam).
Apa leült egy fotelbe és onnan nézte ténykedésemet. A csengetés váratlanul ért. Apa komótosan felkelt, majd kiment ajtót nyitni. Egy nála kb. 10 évvel fiatalabb, jól öltözött, kisportolt férfival tért vissza, aki kezében egy csokor virágot tartott. Feléjük léptem.
– Bemutatom neked Grúber László, nagyon régi barátomat. Ő a lányom, Sári! – mutatott rám.