Magány

Itt ülök, csendben a kanapén a nappaliban. Egyedül vagyok. Magányosan, Rád gondolok.

Elképzelem, hogy itt vagy Velem. Arra gondolok, hogy mellettem ülsz. A térdemre csúsztatod a kezed, lágyan simogatod. Kis köröket írnak le az ujjaid. Beszélgetünk, a mozdulat olyan természetesnek hat, ártatlannak. Mégis úgy érzem égeti a bőröm az érintésed.
Lassan feljebb csúsztatod a kezed. Az egész combomon, majd vissza a térdemig. Még mindig beszélgetünk, de minden alkalommal, amikor felérsz a combomon, elakad a lélegzetem és várom, most meddig halad az érintésed.
Elveszed a kezed, de a csalódottságom csak egy pillanatig tart.
Bele markolsz a hajamba, és egy határozott, de nem fájdalmas mozdulattal fordítasz magad felé, hogy olyan szenvedéllyel csókolj, amire az azt megelőző beszélgetés alatt nem számítottam. Egyik kezed a hajamban túr, a másik visszatér a combomra. Felsiklik a derekamra, a nadrágom derékvonalán szántanak végig égető ujjaid. Párszor megismétled a mozdulatot, majd fehúzod a felsőm. Abba hagyod a csókot, amíg áthúzod a fejemen felsőt. Ezalatt a szemedbe nézek, izzik benne a vágy.

Imádom ezt a nézést, amiből érem, hogy most minden vágyamat beteljesíted.

Bekapod a fülcimpámat, óvatosan a fogad közé veszed, meghúzod vele. Apró puszit nyomsz bele, majd a nyakamra, és haladsz pár centinként lefelé. Kezed felfedező úton jár, az arcomat simogazod, a nyakamat, lecsúszik a mellemre, bele markolsz. Az egyim mellbimbómat morzsolgatod, közben a másikat eléred a száddal. Ajkaid közé veszed, nyalogatod.
Kezeid lesiklanak a derekamra. Felállítasz a kanapé elé, letolod a nadrágomat, közben a puszik elhagyják a melleimet, a hasamra vándorolnak.
Sóhajtozom, nem tudok betelni veled, izgatottan varom a folytatást.

Leültetsz a kanapéra, és elém térdelsz. Kezeddel végig simitod a lábam, a bokámtól a combom tövéig. És vissza a térdemre, szétfeszíted a lábam. Nem kell erőlködnöd, hisz már alig várom, hogy a puncimhoz érj, így könnyen engednek a lábaim közelebb.