Lilith kegyetlen oldala

Lilith hosszan fújja ki a levegőt, igyekszik nem tudomást venni a kis barna lányról, aki négykézláb, merev tekintetét a padlóra szegezve van előtte. Egy könyv van a kezében, olvasni igyekszik, de a lány illata betölti a szobát. Hetykén a hátára rakja a lábait és úgy, hogy Vivien ne vegye észre, fél szemmel figyeli a reakcióit. Immár, körülbelül 8 órája nem állt fel a földről. Igazán bájosnak látja és igen engedelmesnek, legalábbis eddig. Ahogy Vivien megérzi az Úrnője fekete magassarkúba bújtatott lábait a hátán, nem túl diszkréten felnyög.
Lilith mosolyogva húzza össze a szemeit.
– Mintha azt mondtam volna, hogy egy hangot sem akarok hallani... – veti oda szórakozott hangsúllyal.
A lány nem mer válaszolni sem, csupán megmerevedik az Úrnő hangjától. Reméli, hogy ennyivel megúszta. Mikor reggel idejött, tudta, hogy mire számítson. Régi kapcsolat az övék, s bár ő menthetetlenül szerelmes az Úrnőbe, túl büszke ahhoz, hogy bevallja ezt. Javarészt hónapok telnek el, mire összeszedi magát és elhagyja hétköznapi életét, legtöbbször egy vagy két napra, hogy Lilithel lehessen. Viszont most már egy éve nem járt nála, mióta az Úrnő egy másik dominánssal él együtt. Vivien ezen még mindig nem tud napirendre térni, de hát, nem is ő hozza a szabályokat. Végre! Rettenetesen várta már ezt a napot, amikor semmiről nem kell dönteni, nincsenek alkalmazottai, akik a hülye kérdéseikkel zaklatják, nem kell a jógastúdió gondjaival foglalkozni. Ez az Ő szabadnapja. Mikor pár hete megírta Lilith-nek azt az emailt, nem is remélte, hogy válaszolni fog. De válaszolt, azt mondta jöjjön el hozzá és ő napok óta erre készült. Kilenc órára kellett megjelennie, de már negyed kilenckor a ház előtt ült az autójában, hogy még véletlenül se késsen egy pillanatot se, az Úrnő utálja a késést. Folyamatosan izgalomban telt a nap, holott semmi izgalmas nem történt. Az Úrnő még az ajtóban levetkőztette és négykézlábra kényszerítette. Egész nap nem állt fel a padlóról, mindenhova szótlanul követte Lilithet, mint egy kibaszott kutya, még enni is ott kapott. Nem szólalhatott meg, és nem állhatott fel, ennyi volt a szabály. A nap legattraktívabb pontja eddig az volt, hogy az Úrnő az előbb végre lábtartónak használta és még ezt is elrontja azzal, hogy felnyög.