Titti álma

Ez a történet egy kitalált történet. A valósággal való egyezés bármilyen formája szimplán véletlen lehet. Mivel azonban a véletlenekben nem hiszek, ezért ez a történet egyedi még akkor is ha kitalált. :)
Történt egyszer, hogy egy chates ismi megemlítette hogy egy haverja maga alatt van, de nagyon. Rólam előzetesben annyit kell tudni, hogy 28 leszek van egy férjem és fél éves kislányunk. Szeretjük egymást. Mégis mikor írták hogy egy másik ember szenved, rám jött a segíthetnék. Mivel szerelmes vagyok a férjembe, eszembe se jutott semmi rosszalkodás vagy más. Egyszerűen csak arra gondoltam, hogy ha chaten dumcsizunk a sráccal és rávezetem, hogy a rosszul létének az oka a társaság társ hiánya, az segíteni fog rajta. Így is történt. Felvettük a kapcsolatot és eleinte csak úgy általában, később pedig mindenféle dolog szóba került köztünk. Attól nem féltem h bármit megtudhat rólam amit nem akarok, mert csak fb-n és csak arról a fiókomról írtam mindig neki ahol játszani szoktam. Természetesen ott nem az igazi nevem szerepelt, de a többi adat ok volt. Úgyhogy mielőtt bárki hazugsággal vádolna, igaziból nem lenne benne igaza. Vagyis inkább nem teljesen. Volt ugyanis rendes fb-m is, ahol csak olyan ismerősök voltak akikkel az életben is ismerjük egymást vagyis személyes barátok, barátnők, volt oszitársak, szüleim... Annak is külön oka van, hogy ez így alakult és talán később szóba is kerül majd, de ez a történet nem erről szól most elsődlegesen
Szóval rendszeressé váltak a részemről segítő jelleggel tartott beszélgetéseink amiről párom is tudott. Nem voltak titkaink egymás előtt akkor még. A srác tényleg nagyon maga alatt volt, nem is nyomult egyáltalán, sőt. A hangvétele olyan volt amit szerintem a férfiak inkább egymás között szoktak használni. Aztán később udvariasabb lett, elmaradt a sok baxki meg hasonlók. És úgy kb. 2-3 hét múlva kért csak meg arra hogy beszéljünk viden. Semmi rossztól nem tartottam és inkább a sikerének tudtam be hogy érdeklődik valaki iránt még ha az nem is épp olyan valaki volt aki neki való, azaz nem én lettem volna. Továbbra is udvarias volt, bár mindjárt az első vides képek után volt egy nagy hűha és sok apróbb nagyobb bók, ami viszont nem volt továbbra se nyomulós és hát kinek ne esne jól ha szimpinek vagy csinosnak tartják.