Az első alkalom

Gyerünk már, Doris, csengessünk be hozzá, hátha otthon van. Már nagyon szeretném, hogy találkozz vele.
– Na jó. És mi olyan különleges benne? Marcusnak hívják, igaz?
– Minden különleges rajta. Várd csak ki, míg megmutatom neked a játékszobáját.
– A micsodáját?
– Semmi, nem fontos. Csak gyere már, légy szíves.
Azzal karon fogott és úgy vonszolt fel egy régi raktárépület lépcsőin, melyet lakóépületté alakítottak át. A pasas lakása a legfelső emeleten volt, és mire felértünk oda, teljesen kifogyott belőlem a szusz. Rita becsengetett. Semmi. Újból megnyomta a csengőt, és mikor továbbra sem nyitott ajtót senki, elővett egy kulcsot.
– Miért nem ezzel kezdted, hogy ajtót nyitsz?
– Mert nem szereti, ha egyszerűen csak úgy benyitok hozzá, mikor kedvem tartja. De ha kétszer csengetek, és nem nyit ajtót, akkor rendben van a dolog... bejöhetek és megvárhatom.
Furcsa szabályok, gondoltam magamban. Mert vagy akarja a fiúja, hogy odamenjen vagy nem. Akkor meg mit számít, ha csak úgy besétál, mikor a fickó otthon van, hacsak nincs neki valami titkolnivalója? Ritának mindig ilyen fura pasasok akadtak az útjába. Szinte mágnesként vonzották őt. Ezúttal azonban Rita kijelentette, hogy szerelmes a srácba, és az nagyon rendes ővele.
– Na, mit szólsz? – kérdezte Rita, miután körbemutatta nekem a lakást.
– Klassz hely. Mi van a mögött az ajtó mögött? – kérdeztem.
Mert Rita az egész lakást megmutatta, kivéve, hogy hova vezet az az egy ajtó, mely feketére volt festve és le volt lakatolva.
– Az a helyzet, hogy oda nem léphetek be, ha ő nincs itthon.
– Ugyan miért nem? Mi van odabent? – kérdeztem, és most már furdalt a kíváncsiság.
– Az a játékszoba – A micsoda? Na, gyerünk már, mutasd meg nekem!
– Na jó, de meg kell ígérned, hogy ezt soha nem mondod meg neki.
– Te jó ég, tisztára úgy beszélsz, mintha legalábbis egy holttestet rejtegetne odabent. Gyerünk már, mutasd meg! – mondtam követelődzően, ő pedig előhúzott egy kulcsot, és kinyitotta az ajtót.
Ha azt mondom, meglepődtem, azzal nagyon keveset mondtam. Olyan volt, mint egy várbörtön, falait fekete téglákból rakták, és a leggroteszkebb szerkezetek voltak ott, amiket valaha is láttam.