Kolléganőm 1. rész

Este késő volt már, mikor bezártam az iroda ajtaját. Néha sokáig dolgozom. Már indultam volna a lift felé, mikor meglepve vettem észre, hogy a szomszéd irodában még ég a villany. Bekopogtam, majd benyitottam.
– Te még itt? – kérdeztem ***tól, aki íróasztala mögött ült, és a számítógépen nézett valamit.
– Igen, még dolgozom – Megkerültem az asztalt és a széke mögé léptem. Mélyen kivágott blúz volt rajta, ahogy enyhén előredőlt, látni lehetett melleinek domborulatát és a fehér csipkés melltartót, amit viselt.
Felnézett rám, mosolygott.
– Mit nézel? – kérdezte. Zavartan habogtam valamit a monitorról, de ő csak mosolygott tovább.
– Szeretnéd látni?
– Mit? – kérdeztem.
– A melleimet... – Hirtelen kicsit melegem lett, de összeszedtem a bátorságom.
– Igen, már régóta – válaszoltam.
Lassan kigombolta a blúza felső gombját, és széthúzta a könnyű anyagot. Most már tökéletesen látszott mindkét mellének felső része. Átlagosnál kisebb melleivoltak, de szép formásak. A bimbókat éppen eltakarta a csipke. Még egy gombot kigombolt.
– Zárd be az ajtót – szólt, s nekem több se kellett, gyorsan elfordítottam a kulcsot a zárban majd visszasiettem a széke mögé előbbi helyemre. Közben még egy gomb kikapcsolódott és előtűnt a csipkés melltartó, alatta halványan látszottak az apró, meredező bimbók.
Mikor visszaértem mögé, hátranyúlt a blúza alá és kikapcsolta a melltartót majd az asztalra dobta. Nem bírtam tovább, megsimogattam a vállát, majd lejjebb haladva a melleit tenyerembe vettem. Mélyet sóhajtott és lejjebb csúszott a széken. Eltolta magát az asztaltól, enyhén szétrakta lábait, hosszú szoknyáját felhúzva benyúlt alája.
Mozdulatai arról árulkodtak, hogy simogatja magát a szoknya alatt.
Lassan masszírozni kezdtem a melleit, néha a bimbókat morzsolgatva, amit hangos sóhajokkal köszönt meg. Percekig élvezte a simogatást, majd felemelkedett a székből és gyors mozdulattal megszabadult bugyijától, de szoknyáját és blúzát továbbra sem vette le. Felállt a székből és az íróasztal szélére ült.