Társasjátékok

– Nem rendezhetünk bulit valami jófajta zene nélkül!
– Ezzel egyetértek. Csak az a baj, hogy te soha semmi mást nem akarsz hallgatni, csak a Beatlest. Mégsem játszhatunk ilyen klasszikus szart a bulin!
– Ugyan miért nem? Azt mondják, Ravel Bolerója az egyik legfrankóbb darab, amire jól lehet szeretkezni.
– Ki az a Ravel? És mi az, hogy boleró? Úgy tudtam., hogy az három golyó egy boton, amit az indiánok használnak struccvadászathoz vagy valami efféle.
Katie földrajzi ismeretei csak csekély mértékben múlták alul zenei ismereteit.
– Ravel egy híres francia zeneszerző, a boleró pedig nem más, mint egy spanyol tánc, amiről pedig te beszélsz, az a bolas, bunkókám. Azt meg rád bízom, hogy kitalálj valami olyasmit, aminek három golyója van.
Katie csak vihorászott.
– Jó, jó, Judy, de azért ne nevezz engem bunkónak. Még mindig azon gondolkodom, hogyan vágjak neked vissza a hétfői napért, úgyhogy ne súlyosbítsd a helyzetedet.
Katie és én együtt dolgozunk és két éve lakunk egy lakásban. Annak ellenére, hogy zenei ízlésünk igencsak különbözik, sok bennünk a közös vonás.
Például mindketten szeretjük a szexet... egymással is és mindenféle fajta férfival. Szeretem, mikor egy jó kemény fasz bennem csúszkál, de be kell vallanom, olyan férfit még nem találtam, aki olyat tudna velem művelni, mint Katie a nyelvével.
Aztán meg szerettünk durva tréfákat űzni egymással. A múlt hétfőn például behülyítettem Katie-t, hogy szépségverseny lesz, és bugyiban kell megjelennie az irodában a férfiak előtt.
Na, nem mintha igazából szívére vette volna, hiszen ezek után két pasit hazahoztunk a munka végeztével, és mesés szexpartit rendeztünk négyen az egyik nagyméretű franciaágyunkon, de mint Katié mondta, kölcsönkenyér visszajár, úgyhogy számíthatok rá, hogy valamilyen módon megpróbál bosszút állni.
Szombaton lesz pontosan két éve, hogy együtt lakunk, és elhatároztuk, hogy ezt egy nagyszabású bulival ünnepeljük meg. Hát ezért kezdtünk el vitatkozni a zenéről.
A zene mindig is fontos szerepet töltött be az életemben és ebbéli ízlésem széles skálán mozgott, a klasszikus zenétől kezdve a country-ig, Katie-t viszont szinte semmi sem érdekelte a Beatles és a Rolling Stones zenéjén kívül.
Végül aztán – úgymond – kompromisszumot kötöttünk. Eszerint a nagy nappaliban, ahol táncolni lehet, az ő zenéje szól majd, viszont a kis társalgóban és a hálószobákban az én ízlésemnek megfelelő muzsika.