Lilith megéhezik 2. rész

Kerstin Blummenthal árnyékként mozogva zárta be az ajtót. Az irányítás kiesett kezéből, vagy sosem volt igazán az övé, most nem számított. Csak a szomszéd Bauerék meg ne lássák, te jó ég, mi folyik abban a házban! Még veszélybe sodorná őket is, vagy még rosszab; ha túlélnék a találkozást az éhes succubbusszal és pletykálkodni találnának a községben, és akkor aztán oda a család jó híre...
Sötét gondolataiba mélyedvén alig fogta fel a nappali helyiség történéseit. Lilith terpeszben, hátravetett fejjel ült a padlón, Inge pedig ott térdepelt előtte, arcát a lábai közé temetve.
– Egy kicsit jobbra.. felfelé... – a kéjes érzéstől elmélyedő hangon mormogta utasításait húgának. Annak rózsaszín nyelve szorgalmasan siklott fel és le az eddig már amúgy is csatakosra baszott kehely legérzékenyebb pontján – Úgy, ott. Erőteljesebben. Egész jó, ahhoz képest, hogy úgy kezdtél lefetyelni, mint egy korcs ...

Kerstin lehajtotta fejét, bal kezének mutató és hüvelyk ujját homlokához emelte, lehunyta a szemeit, ne is lássa, mi történik. Akkor talán nem válik valósággá. Hans-Jürgen ájultan hevert a lépcső tövében, de legalább még nem lehelte ki az utolsó szuszt.
Lilith negédesen kémlelte anyja komor magába temetkezését. Csevegő hangon folytatta, miközben Inge továbbra is töretlenül nyalta odalent.
– Nem fogom elvenni a szüzességét, így sokkal több energiát nyerek ki belőle. Szinte sugárzik belőle az érintetlen életerő – szemeiben sötétség honolt, egyszerre mégis démontűz lobogott bennük
Lilith nyögni kezdett, teste rángatózott és hullámzott, hüvelye ritmikusan húzódott össze, s tágult ki, egyre gyorsabb ütemben. Szája nyitva maradt, a torkából feltörő hangok erősödtek, színtiszta élvezet zengett a falak között, elmosva a szégyent, a bűntudatot, a félelmet és az összes gyenge, emberi érzelmet. Kiszorított minden mást a szobából. Lilith Inge szőke hajába mart, erősen odanyomta a fejét, úgy, hogy a lány alig kapott levegőt. Néhány másodpercig tartott míg kicsúcsosodott nővére orgazmusa, majd annak teste ernyedésével egyidőben ő is visszakapta szabadságát. Levegőért kapkodva ocsúdott fel. Szája és körötte a bőr nedvességtől fénylett, az orrába kúszó felizgult nőiség illata nem tágított, hiába hátrált négykézláb a padlón. Arca egészen kipirult, szőke fürtjei kócosan szállta ezer felé.