A gondolat ereje 4. rész

XI.
Szomszédasszony látogatóban
A gondolataimat a bejárati ajtó csengője szakította meg. Ahogy kinyitottam tátva maradt a szám Adél nagyon dögössen volt felöltözve, egy fekete mini szoknya, ami többet mutatott, mint eltakart és egy fehér ing, ami a mellei alatt volt megkötve. És az egészet egy nagyon finom parfüm illat tetézte.
„Gyere be már nagyon vártunk, “ félre álltam, hogy be tudjon lépni. Az előszobánk elég széles, de Adél, ahogy elsuhant mellettem finoman hozzám nyomódott és a kezével végi simította a nadrágom elejét. Ahogy figyeltem a tekintetét tetszett neki, amit tapintott. Még szép ilyen látványtól még a halottnak is felállt volna a farka.
Ahogy megnéztem hátulról azt kezdtem gyanítani, hogy nem vett fel bugyit a mini alá.
Mikor a nappaliban meglátta Évát kicsit megtorpant. „Éva te valahogy megfiatalodtál, biztos sok pénzbe került valamelyik szépség szalon jól bekeresett. Igaz? “„Bizony ingyen nem adták, “ mosolygott Éva Adélra. „De te sem spóroltál, ahogy nézlek. “
„Igazad van, de néha napján megérdemli az ember lánya... gyakrabban is végezném, de ha nincs kiért, “ válaszolta szomorúan.
„Mi van, a férjed már megint csavarog a nagyvilágban? “
„Igen, de ez volt az utolsó alkalom. Kicseréltettem a zárat és a ruháit elküldtem az anyjának. De nem fogjuk ilyen dolgokkal elrontani az esténket. Itt van, ez nyisd ki, “ és egy márkás nyomott a kezembe. „Ma mulatni akarok és élvezni, hogy megint szabad vagyok. “
Kimentem a konyhába egy dugóhúzóért, és amikor visszajöttem már javában folyt a traccsparti. Miután kiöntöttem a koccintottunk a szép este reményében.
Miután a lányok minden fölösleges dolgot átbeszéltek Adél egy kis szünet után Évához fordult és komoly arccal elkezdte. „Évi be kell, valljak neked valamit, aminek nem biztos, hogy örülni fogsz. “
Évi elnevette magát: „Ha azt akarod bevallani, hogy lefeküdtél a férjemmel, azt már tudom. Elmondta nekem és legyél nyugodt nem zavar, ahogy a férjemet sem fogja zavarni, ha én, fogok szeretkezni veled, “ mondta kacagva, „igazam van Péter? “ fordult felém.
„Persze hogy nem édesem, “ válaszoltam és alig bírtam visszatartani a nevetésem. Adél totál sokban volt, ilyen gyors lefolyásra nem számított.
De Éva nem hagyott sok gondolkodási időt Adélnak elkezdte a combját simogatni, ő még egy darabig csak ült, de amikor Éva a szoknyája alá is becsúsztatta a kezét mosoly ült ki az arcán.