A szuper domina

Carmel Lockyer Valerie vendégre várt. Diszkrét, megszállottan rendszerető és igen hálás egyéniségnek ígérkezett. A BDSM hálózaton talált rá erre a férfira. Az illető japán volt, aki előszeretettel hódolt a shibarinak. Körülbelül egy éve helyezték át Angliába az egyik kirendeltségre.
Egyszerű feladat volt az egész és tiszta ügy, mint azok a szimmetrikusan elrendezett csomók, amiket majd az új kliens kötöz átszellemülten az ő testére, fantáziadús alakzatokban. Mellette a fotelon volt egy fehér kötél és egy piros zsineg. Valerie kinyújtotta a bal lábát, és megcsodálta hamisítatlan bőr Jimmy Choo csizmáját, majd ujjai között sodorgatta a fehér kötelet. Sodrott kenderkötél volt, hagyományosan ezt használták a shibarihoz. Ezt szánta üdvözlő ajándéknak új bérlője számára.
Gyors mozdulatokkal a lábára tekerte a kötelet, és a végén egy egyszerű masnit kötve fejezte be. Ahhoz elég szoros volt a kötés, hogy lábában az erek lüktetni kezdtek, de azért mégsem annyira, hogy az izomzat elhaljon. Akár több órát is kibírt ebben a helyzetben. Hiszen jól értett ő ehhez meg minden ehhez hasonló őrültséghez: gúzsba kötözhették, lehetett ő a domina, rituálisan, sőt akár fájdalmat is okozhattak neki csak úgy spontán. Ütlegelhették, megbéklyózhatták, elverhették a seggét, sértegethették, inzultálhatták, leigázhatták, semmibe vehették, megfélemlíthették... és így tovább. És ez még csak a kezdet volt... Sok ember úgy gondolta, hogy a BDSM valamiféle egyenlőtlen játék, ahol az egyik felet megfizetik azért, hogy egy másikat bántson, ám akik mindebben részt vettek, azok számára az élmény mélyen ható, szimmetrikus és bensőséges volt. Az aktív és a passzív résztvevő is gazdag élményekben dús időt töltöttek együtt, ahol a csodát a fáradhatatlan akarat és a teljes bizalom idézte elő.
Valerie kezdte kibogozni a kötelet, majd takaros gyűrűbe csavarta, miközben lefejtette lábáról.
Kezdetben még csak kedvtelésből csinálta... az volt a tanulópénz. Már az első alkalommal, az első bulin rákattant, mikor elsétált a játékterem mellett, és meghallotta a nyögések, ütések, zihálások és sóhajok valószínűtlen ritmusát. Phil – a fickó, akivel akkoriban.. járt” – kézen fogva rángatta őt a nagyterem egyik sarka felé, ahol vastagon érződött a illata, és egy összezsúfolódott csoport szívta ott a füvet.