Belső vívódások 2. rész

Andrissal maradtunk ugyanolyan jó barátok, mint az első szeretkezésünk előtt voltunk. Mondjuk a találkozásaink száma gyakorlatilag lekorlátozódott az együttléteink számára, de előtte/utána rendszeresen beszélgettünk azokról a dolgokról, mint eddig bármikor. Általában hetente egy éjszakát töltöttünk együtt, másnap még egy kis időt dumáltunk. Sajnos belőlem nem tűntek el az érzelmeim iránta, sőt inkább erősödtek. Ezt nagyban elősegítette, hogy alkalomról-alkalomra egyre több érzékiséget adott bele, egyre jobban törődött velem.
Három héten át bírtam a fokozódó érzelmeket, ezt követően már csak altatóval aludtam. Ha nem vettem be, akkor egész éjszaka járt az agyam. Egy ideje már gyógyszerrel aludtam mikor feltűnt, hogy gyakran lerúgom a bal lábamról a takarót, de valószínűleg csak mozgalmas álmaim vannak.
Négy hónap múlva, pont egy együttlét után a következő párbeszéd zajlott le köztünk Andrissal:
– Nem tudom, te hogy érzed, de szerintem egyre jobbak vagyunk így együtt! – hangzott el tőlem a megcáfolhatatlan tény
– Szerintem is. Folyamatosan csak jobb veled szeretkezni! – mondta
– Hát... Köszönöm! Te is csak jobbá válsz az ágyban. – ennyit sikerült kipréselnem magamból
Majd gyorsan elhagytam a tett színhelyét. Az elkövetkező két napban csak azon töprengtem, hogy mi volt ez? Miért használta erre az egészre a „szeretkezés” szót? Eddig amikor így hívtam, mindig kijavított, hogy ez csak szex. Nem tudtam szabadulni a gondolattól. Lehet, hogy ő is érez irántam valamit?
Pár nappal később lefeküdtünk aludni a testvéremmel. Én azt hittem, már alszik, mikor belekezdtünk egy beszélgetésbe.
– Min tűnődsz mostanában? – kérdezte
– Tudod, szerelmes vagyok Andrisba. A legutóbbi dugásunkat szeretkezésnek nevezte, amit eddig soha nem csinált. Ezen rágódok, hogy vajon szerelmes-e belém, vagy csak egy közönséges nyelvbotlás volt? – kis gondolkodás után válaszolt
– Csak egy módon tudhatod meg. Mondd el neki az érzelmeidet, és a reakciójából leszűrheted, hogy ő mit érez.
– Gergő! Ez nem ilyen könnyű! Ha szembesítem a bennem rejlő dolgokkal, akkor biztosan elveszítem őt, mint a legjobb barátomat. Vagy teljesen ellök magától, és abszolút semmi kontakt nem lesz köztünk, vagy ő is szeret, és onnantól egy párkapcsolat fogunk működni. És én nem akarom megkockáztatni, hogy szétváljanak az útjaink!
Azt hittem, erre még lesz valami tanácsa, de sajnos már nem tudott mit mondani.