Nehéz kezdeni

Nagyon régen ismertük egymást. Tudta, hogy tabu vagyok, és azt is, hogy soha nem lehet köztünk semmi, ameddig a haverja barátnője vagyok. De mégis valahol mindig ott motoszkált mindkettőnk szemében a tűz, és éreztük, hogy ennek egyszer meg kell történnie. Már szakítottam Bartival, és már lassan fél éve csak barátok voltunk egymásnak. Peti ezt persze már tudta... Valakinek segíteni kellett, hogy eljussunk a nyaralóba, és nem volt más, csak Peti. Persze nem én hívtam, hanem Barti. Aztán csak a kezembe vettem az irányítást, és fel kellett hívnom... Végül csak értünk jött Peti, Bartival, mert sokan voltunk. Egész úton látni akartam Petit, hiába ültem Barti mellett, nem érdekelt. Peti már a nyaralóba is olyan furcsán nézett rám... Aztán, úgy alakult a dolog, hogy Petinek nálunk lett projektje, így fel kellett, hogy hívjon. Előadtam magam, hogy majd megfizetem neki a segítségét, és hálás leszek, mind a fuvarért, mind a projektért. Végül el kezdtünk smsezni. Hogy csak kíváncsi volt rá, hogy mennyire sikerült jól a munkája, és majd meghálálja a válaszom. Nekem sem kellett több. Egész addig majd meghaltam volna, ha csak felhív, vagy ha nem az embereivel intézteti a munkát. Végülis az sms annyira leegyszerűsítettük, hogy csak konkretizálni kellett az időpontot.

És 2 hét után végre, elérkezett az a pont, hogy mind a ketten szabaddá tudtuk tenni magunkat. "Mind a kettőnknek van törleszteni valója, csak a helyet, az időt és a fegyvernemet kell megválasztani" Erre a válasz: " Fegyver van, használni talán tudja" Az a két hét, életem egyik leghoszabb két hete volt. Minden nap magamhoz nyúltam. Vagy csak bemelegítettem, vagy csak izgatott már a gondolat is, hogy mi lesz. Már kigondoltam mindent. Veszek , kicsit becsicsentünk, és élvezzük egymást, csak az a nap akart nagyon lassan eljönni.
Végül megérkezett az este. Kint vártam őt az ajtónál, ahogyan kell. Előre teljes szőrtelenítés, ki kenve-fenve. Beállt a kocsival, és én azonnal ott termettem az ajtajánál. Csak köszönt, és mosolygott. Már remegtem, a szívem a torkomban dobogott. Soha nem csináltam még ilyet, de nem akartam megvárni mi lesz a vége. Elé álltam, mosolyogva köszöntem neki, megvártam, míg kiszáll az autóból, becsukja az ajtaját, és abban a pillanatban megcsókoltam. Igyekeztem tudatni csókommal mennyire kivagyok rá éhezve, testem minden porcikája őt kívánja. Végig futott rajtam a hideg, közben forrtam. De nem hagytam, hogy a gondolataim, és az elmém gátat szabjon testem óhajainak.