Cölöpkerítés

A tavaszi nagytakarítás közben Nick megtalálta a Polaroid fényképezőgépet. Az egész vasárnapot azzal töltöttük, hogy lomtalanítottuk a háztartásunkat. Nick diadalmas mosollyal lóbálta a fényképezőgépet.
– Mit gondolsz, gyártanak még ehhez filmet?
Felpillantottam a dobozból, mely tele volt mindenféle kacattal, amiket azóta se láttam, mióta oda bepakoltam őket. Mikor ideköltöztünk, az összes cuccot bepakoltam az ágy alá, hogy majd később előveszem. De még a dobozt se csomagoltam ki. Úgyhogy az összes cucc megy majd egyenesen a szeretetszolgálatnak.
– Persze, még gyártanak. Valamelyik nap a gyógyszertárban voltam és az ehhez való filmek ott lógnak a pult mögött. Szerintem még jó néhány embernek van ilyen gépe, úgyhogy még filmet is gyártanak hozzá. Miért kérded?
– Csak kíváncsiságból – felelt Nick még mindig vigyorogva. Aztán egymás után mutatta fel a cuccokat egy régi ruhásbőröndből.
– Selejt... az is... az is... – mondtam mindegyikre sóhajtva. – Tedd vissza az egészet a bőröndbe. Úgy ahogy van, elajándékozzuk.
– Mi? És mi van, ha mégis akad még valami jó cucc köztük? – kérdezte incselkedve, miközben megpróbálta lezárni a bőröndöt.
– Ha eddig nem hiányzott, ezután sem fog. Épp ideje már, hogy kiszórjuk a felesleges kacatokat. Utána pedig kifesthetjük és átrendezhetjük az egész emeletet, hogy végre tényleg igazi otthonunk legyen. Nem pedig egy lomtelep. Igazi otthont akarok.
Nick bólintott, majd elmosolyodott.
– Helyes. De ezt a fényképezőgépet azért megtartom.
– Hát tartsd meg – nevettem fel. – Érdekel is engem.
És már el is feledkeztem róla.
Két nappal később felhívott a munkahelyemen, és szólt, hogy aznap ne főzzek. Majd ő hoz haza vacsorát. Részemről rendben volt. Mert véleményem szerint minden olyan este remek, mikor vacsorázhatok anélkül, hogy főznöm kellene.
Hazaérve töltöttem magamnak egy pohár , és kényelmesen elnyúltam a kanapén, átadtam magam annak a kellemes érzésnek, hogy nem kell azon törnöm a fejem, mi az ördögöt főzzek vacsorára. Néhány perccel később Nick lépett be az ajtón, egyik kezében egy nagy bevásárlószatyorral, a másikban pedig egy kisebb papírzacskóval.
– Mi lesz vacsorára? – kérdeztem a boromat kortyolva. – Charlie bisztrójában vásároltam. Van itt grillcsirke, kukorica felfújt, friss kenyér meg párolt zöldbab.