Politikai áldozat

Ez hát az utolsó éjszaka.
Milyen békésnek tűnik így az ágyon, mély álomba, merülve.
Éreztem némi kísértést, hogy egy kicsit tovább tartsam meg őt, de muszáj elszöknöm és lazítanom egy kicsit.
Persze gondot okoz, hogyan szabaduljak meg tőle, de a többieket is elrendeztem.
Tényleg mindössze három hét telt volna el azóta, hogy először láttam meg őt az utcán?
Felemeltem a függöny szélét és úgy néztem őt. Minden házba becsöngetett az utcában. Egyik kezében csiptető tábla volt, a másikban aktatáska. Kabátja hajtókájára nagy, vörös rózsadíszt tűzött. Fiatalnak látszott, bár ahhoz még mindig túl messze volt tőlem, hogy jobban megnézhessem az arcát.
De a fiatalok mindig szórakoztatóbbak.
Elengedtem a függönyt, kimentem a nappaliba, és töltöttem magamnak egy whiskyt szódával.
Még bőven volt időm, hogy felöltözködjek. A fekete miniszoknya és a feszes selyemblúz bizonyára megteszi majd a kívánt hatást, különösen, ha a blúzt mellközépig be sem gombolom.
Mintegy tizenöt perccel később szólalt meg a csengő, én pedig mentem és ajtót nyitottam.
Tátott szájjal bámult rám, a csiptetőtáblát majdnem, kiejtette a kezéből.
Nos, lehet, hogy az alakom már nem egészen olyan, mint amikor még hivatásszerűen birkóztam, de azért karban tartom magam. Hetente legalább háromszor járok edzeni.
Megvártam, míg pillantása a melleimről a lábaimra siklik, majd ismét vissza.
– Tessék, kérem...
Pillantása találkozott az enyémmel, én pedig a whiskys poharam pereme fölött mosolyogtam rá.
– Öö... ja igen. Üdvözlöm. A nevem David Peterson, és Simon Jones helyi politikus mellett kampányolok. Képviselőjelölt. Tessék, a hivatalos igazolványom. – Azzal meglenget előttem egy műanyag kártyát, miközben kinyögi mondandóját. – Aziránt érdeklődnék, hogy számíthatunk-e az ön szavazatára.
– Hát... nem is tudom. Talán ha bejönne és egy kicsit többet mondana erről a Mr. Jonesról...
– Hát hogyne, persze. Köszönöm.
– Jöjjön, kérem, és foglaljon helyet.
Jött utánam, aztán leült a heverőre, majd pillantása körbejárt a meztelen alakokat ábrázoló fényképeken és rajzokon, melyek ott díszelegtek a falakon.
Lerúgtam a cipőmet, leültem mellé és hagytam, hogy ecsetelje Simon Jones érdemeit. Aztán számadatokkal igyekezett bizonyítani, mennyivel jobban járnék, ha ez a Simon kerülne hivatalba, majd kinyitotta az aktatáskáját és szórólapokat nyomott a kezembe. Hagytam, beszéljen csak, miközben én közelebbről vettem őt szemügyre.