A tábor közepén

Egy iskolai táborban voltunk, én már végzős gimnazistaként, Anita két évvel fiatalabb volt nálam, de már akkor is hihetetlenül izgató, érzéki kisugárzása volt.
Korábban is próbáltam már közeledni hozzá, de egy kihagyott randevúval nagyon mélyen a lelkébe gázoltam, így érthetően volt némi feszültség közöttünk. Egyik nap kirándulni vittek minket, én meg valahogy a közelébe keveredtem, mögötte lépkedtem és ahogy elnéztem az alakját, ahogyan a fenekére simult a rövidnadrágja, ahogyan a lábaival lépdelt előttem, hát elég gyorsan meggyőződhettem róla, hogy nincs gond a férfiasságommal, nem kell aggódnom az impotencia réme miatt.
Izzadni kezdtem, de nem a nyári hőségtől, sokkal inkább a látványtól és az ennek hatására felszabaduló gondolatoktól. Egy hirtelen ötlettől vezérelve véletlenszerűen hozzáértettem az egyik kezemet a fenekéhez, de nem volt semmi reakció. Felkészültem rá, hogy ha valamit reagál, megfordulna, vagy szóvá tenné, természetesen rögtön bocsánatot kérek, mintha valóban csak egy ártatlan, véletlen baleset lett volna. Mivel a „megtorlás” elmaradt, a farkam pedig nem csak állt már, de éreztem, ahogy szép lassan az örömkönnyek elkezdik áztatni a gatyámat, muszáj volt újból próbálkoznom, már csak azért is, hogy kiderüljön, meddig mehetek el. Szinte semmire nem tudtam figyelni már, nem tudom, hogy a többiek mit érzékeltek belőle, mit láttak rajtam, de számomra egyszerűen leszűkült a világ a fenekére, a kezemre és a már szinte lüktető farkamra...
Egy-két „véletlen” kézlendítés után felbátorodtam és elkezdtem rendesen fogdosni, simogatni a fenekét, egy-egy lépésnél közelebb lépve hozzá, továbbra is csak egy-egy pillanatra hozzáérve, de most már bátran megfogtam. Ő szó nélkül tűrte a dolgot, nem vágott pofon, nem tolta el a kezem, nem szólt rám, nem csinált semmit, egyszerűen csak hagyta, hogy próbálkozzak.
Egy idő után már annyira kész voltam, kiszáradt a szám, éreztem, hogy egyre hevesebben dobog a szívem, hogy már muszáj volt lehiggadnom, így egy időre eltávolodtam tőle, egy kis időt hagytam magamnak, hogy magamhoz térjek, mielőtt még a nadrágom is elázna az előnedveimtől.
A nap további részét igyekeztem úgy tölteni, hogy nem megyek a közelébe, nem csinálom ezt, mert szinte megijedtem attól, hogy mennyire felizgulok tőle.