V

alf

ér

alf

es

alf

en

is szeretlek

Edgár a júliusi forró hajnalban, gyöngyöző felsőtesttel ébredt fel szerelemtől fűtött vágyálmából. Felült átmelegedett puha ágyban, s érdeklődve tanulmányozta az idő múlását.
– Csak harminc perc telt el. – suttogta.
Hónapok óta ugyanaz az álomkép kísértette. A fürdőszobába tátongott hűteni magát kevés vízzel.
– Nem akarok róla álmodni. – jelentette ki a fiú.
Rámarkolt a fém csaptelepre, majd határozott mozdulattal hús vízzel öblítette le borostás arcát. Meztelen mellkasára patakzott a kristálytiszta folyadék. Lehunyta szeme világát és lassú mozdulatokkal szétoszlatta széles mellizmain a lecsorduló cseppeket.
Leoltotta a halovány fényeket, visszatért sivatagi hőséget megszégyenítő alvóbirodalmába. Párnák közé dobta nedves testét, s várt az ébresztő óra harsány, első ritmusaira. Szempillantás alatt ismerős jelenetek játszódtak le, nyugvó elméjében:
– Ne engedj el soha! – kiáltotta Edgár.
– Örökre ölelni foglak karjaimban! – szögezte le Valter.
Edgár és Valter hólepte réten álltak, mozdulatlanul. Szorosan tartották egymást. Hatalmas pelyhek tapadtak hiányos öltözetükre. Edgár fehér inget viselt, fekete testhez idomuló boxerrel. Valter Fekete felsőben szorította magához őt, fehér színű, szűkös alsógatyában. Percekkel később...
A semmiből előtörő, fülsüketítő ágyú robbanása szakította félbe az idillt.
Edgár felriadva csapott telefonja ötperces szundi üzemmódjára. Csak ült lepedője börtönébe, s pislogott maga elé. Felidézte álombéli élményeit. Csalfa mosollyal állapította meg,, nem hagy békén”.
Elszántan szabadult a textil – fogdából, majd ösztönszerű tapintást vetett merev hímtagja felé, de szokatlan tapasztalatot szerzett. Sötét boxerén ország méretű nyirkos folt tanúsította erotikával fűszerezett hajnali képzelt utazását.
Edgár második évét töltötte felszolgálóként, városának egyik alulértékelt éttermében. Sosem késett. Rendszerint nyolc óra előtt érkezett. Előző este pakolta össze dolgozótáskáját a szükséges felszerelésekkel.