A gondolat ereje 3. rész
VIII.
Holnap haza megyek.
Nem sokkal ebéd előtt ébredtem fel. Még félálomba benyúltam a pizsama nadrágba és megijedve kaptam el a kezem még nem szoktam meg az új méretemet. Gondolom nem csak nekem fog tetszeni ez a nagyság, és ha már szabad volt a kezem ki is használtam és bőségesen meglocsoltam a korházi lepedőt a magommal. Nem sokkal ezután nyílt a szoba ajtaja és a nővérke hozta az ebédet: – Azt hallottam ez az utolsó ebédje nálunk, állítólag csodával határos módon meggyógyult. – A csalódás a hangjában nagyon is érezhető volt. A gondolataira összpontosítottam a figyelmem és minden világos volt.
– Ez bizony így van, – és egy nagy lendülettel felugrottam az ágyból.
– Francba holnap lelép és én ki sem tudtam próbálni a farkát, ez nem igazságos...
– Nincs véletlenül egy darab cetlije és íróeszköze? – kérdeztem.
Kicsit meglepődött, de a zsebéből kihalászott egy papírdarabot és egy tollat. Ráírtam a telefonszámomat nevem és a lakcímem és visszaadtam a nővérkének.
– Ha véletlenül szüksége lesz bármire... – a nevét néztem a kitűzőn – – ... Annácska álljon meg vagy hívjon. – mondtam nagy mosoly közepette.
Kicsit elpirult.
– Biztos, ha bármire?
Bólintottam:
– Bármire.
Megnyalta a szája szélét, végig simította a kezét a testén, majd sóhajtott egy nagyot: – Lehet, majd a szaván fogom, csak nem tudom mit fog ehhez szólni a felesége?
– Azzal maga ne törődjön, nyugodt lehet a feleségemnek nem lesz kifogása, lehet maga fog meglepődni, – válaszoltam. – Most viszont nekem lenne szükségem az ön segítségére, – kitakartam magam és megmutattam a ragacsos foltot a lepedőn. – Ki tudná cserélni a lepedőm, kisebb baleset történt,
Annácska lenézett a lepedőre majd rám az ujjával egy kis adagot felvett a spermámból és élvezettel lenyalta. – Szóval baleset? Az volt itta baleste, hogy nem voltam itt, amikor ez megtörtént, – mondta szomorúan.
Mind a ketten a nyitott ajtó felé néztünk ahol is a dél körüli nagy rohanás zajlott, majd szomorúan egymásra néztünk.
– Azt hiszem, tényleg fel fogom hívni.
– Remélem, nem fogja sokáig halogatni, nagyon várom majd a találkozást.
Elmosolyodott, majd egy mozdulattal lerántotta a lepedőt és eltűnt a folyosón. Csak most vettem észre, hogy már megint áll a farkam. Bementem a toalettre és pár perc után meg könnyebbülve jöttem ki.
Holnap haza megyek.
Nem sokkal ebéd előtt ébredtem fel. Még félálomba benyúltam a pizsama nadrágba és megijedve kaptam el a kezem még nem szoktam meg az új méretemet. Gondolom nem csak nekem fog tetszeni ez a nagyság, és ha már szabad volt a kezem ki is használtam és bőségesen meglocsoltam a korházi lepedőt a magommal. Nem sokkal ezután nyílt a szoba ajtaja és a nővérke hozta az ebédet: – Azt hallottam ez az utolsó ebédje nálunk, állítólag csodával határos módon meggyógyult. – A csalódás a hangjában nagyon is érezhető volt. A gondolataira összpontosítottam a figyelmem és minden világos volt.
– Ez bizony így van, – és egy nagy lendülettel felugrottam az ágyból.
– Francba holnap lelép és én ki sem tudtam próbálni a farkát, ez nem igazságos...
– Nincs véletlenül egy darab cetlije és íróeszköze? – kérdeztem.
Kicsit meglepődött, de a zsebéből kihalászott egy papírdarabot és egy tollat. Ráírtam a telefonszámomat nevem és a lakcímem és visszaadtam a nővérkének.
– Ha véletlenül szüksége lesz bármire... – a nevét néztem a kitűzőn – – ... Annácska álljon meg vagy hívjon. – mondtam nagy mosoly közepette.
Kicsit elpirult.
– Biztos, ha bármire?
Bólintottam:
– Bármire.
Megnyalta a szája szélét, végig simította a kezét a testén, majd sóhajtott egy nagyot: – Lehet, majd a szaván fogom, csak nem tudom mit fog ehhez szólni a felesége?
– Azzal maga ne törődjön, nyugodt lehet a feleségemnek nem lesz kifogása, lehet maga fog meglepődni, – válaszoltam. – Most viszont nekem lenne szükségem az ön segítségére, – kitakartam magam és megmutattam a ragacsos foltot a lepedőn. – Ki tudná cserélni a lepedőm, kisebb baleset történt,
Annácska lenézett a lepedőre majd rám az ujjával egy kis adagot felvett a spermámból és élvezettel lenyalta. – Szóval baleset? Az volt itta baleste, hogy nem voltam itt, amikor ez megtörtént, – mondta szomorúan.
Mind a ketten a nyitott ajtó felé néztünk ahol is a dél körüli nagy rohanás zajlott, majd szomorúan egymásra néztünk.
– Azt hiszem, tényleg fel fogom hívni.
– Remélem, nem fogja sokáig halogatni, nagyon várom majd a találkozást.
Elmosolyodott, majd egy mozdulattal lerántotta a lepedőt és eltűnt a folyosón. Csak most vettem észre, hogy már megint áll a farkam. Bementem a toalettre és pár perc után meg könnyebbülve jöttem ki.
Ez csak a történet kezdete, még 8 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ez csúcs, így még nem láttam leírva !
Nem éppen Merry Gentry stíl, de nekem tetszik. 10p
Én is kérnék még belőle.