Amire nincs magyarázat, se bocsánat

– Nézd Anyu, mit rajzoltam ma! – Bence már nyújtja is előre felém a hátsó ülésről az óvodában készített kis rajzát, amint beszáll az autóba.
– Nahát, nagyon ügyes vagy! Kik ezek itt a rajzon? – egy gyors pillantást vetek rá és oda mosolygok a fiamra, mielőtt beindítom a motort és elkezdek kitolatni a parkolóból.
– Ez itt te vagy meg Apa. Ezek meg itt Anna és Luca. Meg Mirci. Kint vagyunk a házunk előtt a parkban – Bence nagy elánnal, lelkesen magyaráz.
– Nem ér, utánozós majom! Én tegnap már rajzoltam ilyet! – csattan fel a hátul mellette ülő nővére, Luca. És még azt mondják, ebben a korban már könnyebb velük, ha kicsi közöttük a korkülönbség. Na pesze!
– Semmi gond, Luca. Bence rajza is elfér a tied mellett. Amúgy sem ugyanaz a stílus. A koncepción meg nincsen jogvédelem – jegyzem meg szórakozottan.
– Mi az a jogvédelem? – kérdez vissza Bence.
– És a koncepció? – kontráz még rá Luca.
– Meg mi az stílus? – száll be az első ülésen mellettem ülő Anna is. Ő sem sokkal idősebb náluk. Megforgatom a szemem. Ez történik, ha elfelejtem, hány évesekkel is beszélgetek. Veszek egy nagy levegőt.
– A lényeg, hogy nyugodtan lerajzolhatjátok mindketten a családunkat. Sőt hárman is, ha szeretnétek. Úgysem lesznek egyformák – igyekszem kedvesen, nem kioktatva válaszolni. Végtére is mindhárman értelmes gyerekek és nem akarom, hogy azt érezzék, hülyének nézem őket. Bár tény, hogy nem egyszerű egy öt, egy hat és egy nyolc évessel egyszerre. De hát én szültem őket, ha azt nézzük és a képességeimhez mérten szeretném jól csinálni ezt az anyaság dolgot. Közben a szemem sarkából látom, ahogy a táskámban nyugvó telefonomra üzenet érkezik, de nem nyitom meg. Egy felvillanásból is tudom, ki az. Néhány másodperc múlva azonban berregni kezd a rezgőre állított készülék.
– Anna, ideadnád, kérlek? – igyekszem semleges hangon megszólítani a legidősebb lányomat, akinek a lábánál a táskám nyugszik. Anna engedelmesen lehajol és kiveszi a telefont. Vet rá egy pillantást, mielőtt felém nyújtja.
– Apa az.
– Köszönöm. – Ahogy átveszem tőle, már be is nyomom a hívás fogadása gombot és úgy emelem a készüléket a fülemhez.
– Szia, Szívem! Igen, már összeszedtem a gyerekeket, épp hazafelé tartunk.