Hortobágyi kaland

Már egy hónapja tartott a viszonyunk. Titokban, persze. Hetente kétszer, napközben találkoztunk, náluk. Felvetettem, hogy jó lenne több időt eltölteni együtt, kettesben. Szabadnapot vettünk ki mindketten, és izgatottan készülődtem rá. Gyomor-remegve keltem fel, nem tudtam, mire is készüljek. Ezalatt az egy hónap alatt csak csókolóztunk, ölelkeztünk, nagyon sokat beszélgettünk, semmi más nem történt. Néha a kezem el-elkalandozott, és megsimogattam gyönyörű melleit a blúz alatt, megmarkoltam kőkemény, formás fenekét, de tovább nem mentünk. Bíztam benne, hogy a mai nap fordulópont lesz a kapcsolatunkban.
Délelőtt 10-kor megálltam előttük, kedvesem kisietett, és gyorsan beült mellém. Rám mosolygott, én megfogtam a kezét (imádom a kezét fogni, simogatni), és megkérdeztem:
– Merre menjünk? Mihez van kedved?
– Rád bízom magam, te döntesz. – felelte csillogó szemekkel.

Lassan elhagytuk a várost, és Hortobágy felé vettem az irányt. Kedvesem hozzám bújt, fejét a vállamra hajtotta, kezét a kezembe kulcsolta. A rádió halkan szólt, és én a világból kimentem volna, annyira boldog voltam. Kettesben voltunk végre, nem kellett minden zajra össze rezzeni, nem kellett félni, hogy egy váratlan látogató vagy vendég megzavar bennünket, ne adj isten valamelyik családtag hazajön. Nem tudom, miről beszélgettünk, általánosságokról. Csak az érzés van meg, hogy boldog vagyok, hogy szinte repülök, szárnyalok. Olyan gyengéden bújt hozzám, majdnem elolvadtam. Szándékosan nem mentem gyorsan, csak hogy minél többet legyünk együtt. Hortobágy előtt lekanyarodtam Kónya felé, egy kis betonúton haladtunk tovább, és Kónya után lefordultam balra, egy viszonylag sima földúton. Jó darabig haladtunk, majd egy kanyar után egy bokros részen lehúzódtam, és megálltam. Ekkor már szinte izzott a levegő köztünk. Az autót leállítottam, a biztonsági övem kikapcsoltam, és kedvesem felé fordultam. Lágyan megcsókoltam, és megszűnt körülöttünk a világ. Átöleltem, hozzám simult, amennyire csak tudott, és mézédes ajkaival elvarázsolt. Nem tudtam betelni vele, simogattam, ahol tudtam. Egyszer csak felnézek, és mit látok, két nyuszi az út közepén ül és bennünket néz. Elmosolyodtunk mindketten, annyira meghökkentő volt. A nyulak egyre közelebb jöttek hozzánk, és nézték, ahogy csókolózunk, majd pár perc múlva elugráltak.