Rossz tanár

Én Peti vagyok, egy 18 éves végzős gimnazista. Sajnálatos módon érettségi előtt pár hónappal meghalt a magyartanárunk. Egy darabig helyettesítésekkel oldották meg a problémát, majd kaptunk egy új tanárt. Róbert tanár úr nem volt sokkal idősebb, mint mi. Úgy tudom, hogy nem rég végzett az egyetemen. Mikor megérkezett a suliba a lányok már el is kezdtek pletykálni arról, hogy milyen helyes, pedig még ők se látták csak hallották innen-onnan. Mikor hozzánk jött órát tartani, akkor igazat kellett adnom még férfi szemmel is annak, hogy tényleg helyes. Kicsit végigmértem, mikor belépett a terembe. Magas, fehérbőrű, fekete hajú és barnaszemű volt. A teste szépen volt kidolgozva, mármint nem volt „szétgyúrva”, hanem elegánsan volt kidolgozva a teste, ami jól látszott a testéhez feszülő ingben. Egyszóval olyan volt Róbert tanár úr, akire kellemesen lehettet nézni. Azért én sem panaszkodhattam. A jó genetikámnak köszönhetően csak egy kicsit kellett sportolnom ahhoz, hogy jól nézzek ki. Nem voltam valami izompacsirta. Elég volt annyi, hogy kékszemű, szőke hajú szálkástestű, jóképű srác voltam. Nem is kell mondanom, hogy ezt ki is használtam rendesen. Tapadtak rám a csajok, viszont sosem szédítettem egyet sem. Egyszer sem ígértem semmi olyat, amit nem tartottam be. Flörtölgettem és alkalmanként ágyba is vittem egy-két csajt. A Róbert tanár úr első óráján bemutatkozott és megkért minket is arra, hogy mondjunk magunkról egy két mondatot.
Másnap vele volt az első két óránk. Első órán mindjárt egy dolgozattal indított, nem is kell mondanom, hogy mekkora volt az elégedetlenség, de mielőtt lázonghattunk volna megnyugtatott minket, hogy ez egy szintfelmérő, mármint kíváncsi a tudásunkra, de nem fogunk rá jegyet kapni. Így nyugodtan töltöttük ki a feladatlapokat. Én adtam be elsőként. Nem voltam kitűnő tanuló, de volt érzékem a feladatok megoldásához. A memóriám szerencsére nagyon jó volt, elég volt egyszer-kétszer elolvasnom valamit és már szinte tudtam is. Mikor odaadtam neki ő egyből elkezdte javítani. Óra végén megkért arra, hogy maradjak egy kicsit. Természetesen maradtam.
– A felmérőd nagyon jó lett. – kezdte a mondani valóját – de ez a jegyeiden nem látszik. – tette hozzá
– Talán csak szerencsém volt – jegyeztem meg halkan
– Az is lehet, de én úgy érzem, hogy te lehetnél akár az osztály legjobb tanulója is, ha egy kicsit tanulnál. – mondta izgatottan
– Tudom. – feleltem őszintén
– Akkor? Miért nem teszel érte? – kérdezte