A Sátánsziget 1-2. rész

A 76 lábas vitorlás lustán úszott az Csendes óceánon. A nap már rég alábukott a látóhatáron és az égen a hold és a csillagok vették át a nap és a kék ég helyét. A hajó az összefoglalóan a Délnyugati-szigetek néven emlegetett atollok felé tartott. A hajó utasai már kabinjaikba vonultak és a fedélzet elcsendesedett. A 3 fős filippínó legénység soros tagja kényelmes elhelyezkedett a nyitott kormányállásban és tessék-lássék figyelte a követendő irányt és a vitorlákat. A szél gyenge volt, az idő tiszta, unalmas szolgálat állt előtte. Két társa a gépháza melletti (mert bár a hajót vitorlák hajtották, szükség esetén egy ósdi motor hajtotta) szűk kabinban tértek nyugovóra. A filippínókat csak nemrég vette fel a hajó tulajdonosa a vitorlásra, sokat nem törődött velük hogy merre járnak, csak a rúpiákat, még inkább a dollárokat kívánta megkapni, hogy hogyan szerzik meg azt a matrózaira bízta, a géphez is értő embert egyből kapitánynak nevezte ki. A matrózok jóllehet tapasztalt hajósok voltak, ámde a tenger ezen részét nem ismerték. Ha ismerték volna, a helyiekhez hasonlóan udvariasan, de hajthatatlanul utasították volna vissza a mégoly tekintélyes összeget is. Az úticélt ismerők jó okkal mondta nemet, a parányi Malau-atollt még a kereskedelmi hajózásnak szánt legrészletesebb térképekről is lehagyták. A szokásos hajózási útvonalaktól messze esett, az eltévedő hajósokat rendszerint a haditengerészet kísérte vissza a jól bevált útvonalakra. A helyi hajósok, akik kis halászcsónakjaikkal, vitorlásaikkal elkerülhették volna a járőr-hajók figyelmét, inkább messze kerülték a baljós hírű szigetet. Kevesen tették lábukat partjaira, még kevesebben voltak azok, akik azt állították, hogy jártak ott és vissza is tértek. Ők rendszerint vadabbnál vadabb történetekkel traktálták kollégáikat.

Mivel a filippínó tengerészek nem ismerték ezeket a történeteket, boldogan mondtak igent a gazdag külföldiek csinos dollár-kötegeire, amikor kibérelték a hajót és a térképen egy előttük ismeretlen sziget helyét adták meg, felkészítették a vitorlást a nagyjából két hetes útra, és vigyorogva figyelték ahogy a meglett korú emberek kamaszokat meghazudtoló alkudozások után felosztották magukat között a 3 kabint.