Jazz

A bandában szaxofonozott. Fura banda volt, nem a szokásos, divatos hangszereken játszottak, és nem is olyan zenét, amit ma elad a média az agyatlan fiatalságnak. De az a bár önmagában fura hely volt, pár hete nyílt, és máris voltak törzsvendégei, fiatal huszonévesektől, idősebbekig sokan megfordultak arra. És ott volt az a jazz banda, amelyik olyan sokszor lépett fel.
A férfi tehát szaxofonos volt. Nem a zenéből éltek meg, csak hobbiból nyomták olykor éjszaka a show-t, mert szükségük volt időnként kiereszteni a gőzt. Sok új, ígéretes baráttal ismerkedett meg abban a bárban, de a lányt már régebb óta ismerte. Még fiatalka volt, csak tizennyolc, utolsó nyarát tölti a városban, még mielőtt egyetemre menne. És a férfi mégis a magáénak akarta, nem érdekelte, hogy szeptembertől bizony már messze lesznek egymástól.
Forró, nyári éjszaka volt, fülledt, holdfényes: annak rendje módja szerint. Már együtt voltak szóban, sokat csókolóztak, ölelkeztek, imádtak egymással beszélni, és a lány órákig hallgatta volna a férfit szaxofonozni. Szerette a zenét, amit játszott, az ízlésük is megegyezett. Már lement a show, a férfi szaxofonjával megkereste az egyik kis asztalkánál a lányt, aki aznap szokatlanul csöndes volt. Haza szerette volna kísérni, de ő a férfival akart maradni éjszakára. És a férfi is ezt akarta.
Már mindenki hazament a bárból, be is zárt, de a férfi kapott másolatot a kulcsról, szóval nem volt gond, hogy bent maradtak az öltözőben. Csak egy apró, haldokló villanykörte égett, és a férfi szaxofonozott, a lány pedig reszkető ajkakkal figyelte.
– Mit fogsz csinálni, mikor elmegyek az egyetemre? – kérdezte aztán, mire a férfi abbahagyta a zenét, és komolyan nézett a lány szemeibe.
– Fogalmam sincs. Majd e-mailezünk, ugye?
– Neked az elég lenne?
A férfi habozott. Egészen addig valahogy nem gondolta komolyan a lányt, de most beléhasított.
– Nem.
– Szereznél egy másik nőt.
– Nem.
– Ugyan már, ne hülyíts – a lány elkapta a tekintetét, és belesüppedt abba a puha, de kopott fotelba. – Majd cölibátusba vonulsz miattam?
– Egy monogámiát bevállalnék.
– Komolyan beszélsz? – a férfi közelebb húzta a lányhoz billegő székét, és lehajolt hozzá.
– Komolyan. Nem szeretném, hogy elmenj arra az egyetemre.
– Adjam fel a tanulmányaimat, és a jövőmet miattad? Csak két hónapja vagyunk együtt.