Baromi jó fogás 10. rész - Befejezés

Eltelt pár nap és épp hazafelé ballagtam mikor a mobilom. Ancsa volt.
– Szia! Csak azért zargatlak, hogy beszéltél-e már anyukáddal?
– Igen.
– És? Hajlandó velem beszélgetni erről az anya-fia témáról?
– Gondolkodási időt kért. Ma este kell visszahívnom.
– Győzd már meg, lécci. Bízom benned. Majd hívj!
Éreztem a hangján, hogy valóban sokat jelentene neki ez a beszélgetés. Szinte úgy várja, mint kisgyerek a Mikulást. Vibrált a hangja az izgatottságtól, de szerintem észre se vette.
Az egészhez hozzátartozik, hogy anyuval már régen nincs közöttünk szex. Nem történt semmi rossz, csak egyszerűen valahogy úgy alakult az életünk, hogy egyre kevesebbszer voltunk együtt. A legutolsó alkalom nagyjából 8 éve volt. Ha szóba került a szex, simán beszélgettünk bármiről, felelevenítettük ami kettőnk közt volt, elmeséltem neki az épp aktuális csajaimat és ő is beszámolt róla ha volt valami pasi. Sőt néha volt, hogy kedveskedve megmarkoltuk, megsimogattuk egymást itt-ott, de szex nem volt.
Este felhívtam és azt mondta hajlandó beszélgetni Ancsával, de én is legyek ott. Hívtam Ancsát és megbeszéltük, hogy hétvégén nálam találkozunk hármasban. Pár perc múlva újra a mobilom és szinte biztosra vettem, hogy valamelyikük (vagy mindkettőjük) lemondja a hétvégét, de nagy meglepetésemre Orsi hívott.
– Na mi újság? Mi van veletek? Elárulod most már mi volt a baj?
– Minden rendben. Ráérsz holnap?
– Szerencséd van, szabadnapos vagyok.
– Az jó. Ugorj le hozzánk. A gyerekek suliban lesznek, Anita meg nálam. Majd mesélünk.
Másnap korán reggel indultam, hogy mire a gyerkőcök elmennek otthonról én már ott is legyek. A két lány az ajtóban fogadott, mindketten fülig érő mosollyal, szexisen, szinte ragyogtak.
– Mi ez a nagy boldogság? Csak nem megnyertétek az ötöst a lottón? – vettem le a kabátomat.
– Azt nem, de kibékültünk Orsival és most már minden oké – billegett be előttem a nappaliba Anita.
– Kibékültetek? Azt se tudtam, hogy össze voltatok veszve.
– Direkt nem mondtam neked semmit sem a telefonban. Elég volt ezzel a kis hülyével foglalkoznom – ült le Orsi a fotelbe.
Mi a kiscsajjal vele szemben a kanapén foglaltunk helyet.
– És elmondjátok mi volt a gond?
– Na most legyen nagy szád – intett Anita felé Orsi.
– Hát az van... – kezdte lehajtott fejjel barátnőnk – ... hogy tettem pár dolgot amit nem kellett volna.
De nem folytatta, csak nézett maga elé.