Mocskos adósság

Az információ hatalom, neked pedig hatalmad van felettem. Nem kockáztathatok. Ha ez kiderül akkor aztán nagy szarban leszek. Nagyobban, mint most. Soha nem akartam megadni neked, azt, amit most kénytelen leszek. A királynő sakkban van. Én pedig matt leszek, hogy elviseljem ezt. Azt az árat, amit a szabadságomért kell fizetnem. Mocskos játszma ez, túl messzire mentünk, és mostmár nincs vissza út. Soha nem bíztam benned, bár tény, eddig nem bántottál úgy igazán. Mindig csak egy kicsit, mikor elvetted, amit akartál. Szinte mindenben benne voltam, nem tagadom, élveztem a játékot, még ha néha fájt is.
Furcsa görcs kelektezik a gyomromban egy másik nő gondolatától. Hiába vágysz rá őrülten, hiába próbálsz rávenni, mindenféle érzelmi manipuláció bevetésével. Hol vicceskedve, hol agresszívan támadva, követelve.
Nem, nem és nem. Bár voltam már nővel, nem akarok osztozni rajtad. Persze, te csak nézni szeretnéd, téged gyönyörűséggel töltene el, ha egy másik nőt kényeztetnék. Minél inkább akarod, én annál görcsösebben állok ellent, ösztönösen. Nem tudom miért, talán dac, talán önbizalomhiány. Talán félelem. Elégedetlen vagyok magammal, nem szeretem a külsőmet és ösztönösen hasonlítgatom a vonzó nőkhöz, titokban. Aki nekem tetszik, az pont az én ellentétem, vékony, szinte már sovány, pici, feszes mellű, fehér bőrű dark szépség. Kissé gonosz tekintettel. Szégyellném magam egy ilyen nő előtt.
Az alku azonban megköttetett. Te hallgatsz, örökre, és megőrzöd a titkomat. Alku. Olyan, amit az Ördöggel kötöttem, feladva a szabad akaratomat és egy éjszakára a kezedbe adva az irányítást a testem felett. Megkapod, elmegyünk ahhoz a nőhöz, kinézted azon a retek weboldalon. Együtt választottuk ki, nagylelkűen megkérdezted, kivel szeretném, ha már kénytelen vagyok megtenni.
– Azt szeretném, ha te is élveznéd – ismétled már nem tudom hanyadszor.
– Nem fogom. De undorodni sem szeretnék. Nem valami igénytelen cigány kurvához megyünk – feleltem tárgyilagosan. Lapozgattunk az online katalógusban, válogattunk, adatlapokat olvastunk. Domináns, erőteljes, intelligens nőt választottam. Neked ugyan egy másik, óriás, kerek seggű prosti tetszett, de kompromisszumot kötöttünk.
, és színes bogyók kiporcíózva várták, hogy elfogyasszam őket. Nem akartam józan lenni, szépen fokozatosan az békés nihiljébe menekültem, elrejtőzni, delíriumban lebegve. Nem akartam lélekben jelen lenni, hátha majd nem is emlékszem rá. Használjátok a testem, addig elmém majd megpihen, s tán nem is emlékszik majd olyan élésen...
A BDSM szoba andráskereszttel, láncokkal, diszkréten volt felszerelve, egyéb eszközök vártak rendszerezve a polcokon. A falon korbácsok és pálcák lógtak.
– Örülök, hogy eljöttél – téged mintha szándékosan ignorált volna. Engem nézett, kiegyensúlyozott nyugalmat árasztva ült velem szemben egy bőrfotelban. Csinos volt, de nem közönséges, fekete, testhezsimuló miniruhája combközépig ért, kecses lábait magassarkúba bújtatva keresztezte egymáson. Nem feleltem, így folytatta. – Szóval, mit szeretnétek pontosan?
– Ő szeretné – biccentettem feléd a fejemmel. – Beszéljétek meg, aztán kezdjük el – felszívtam egy csíkot, az összetekert pénzzel koppintottam egyet az üvegasztalon. Feszültségem és szerekben oldódott lassan.
– Ha te nem szeretnéd, nem vállalom – rázta a fejét komolyan.
Összeszűkült szemekkel néztél rám. Abban a pillantásban újra ott sötétlett a fenyegetés. Némán utasítottál.
– Szeretném – feleltem tömören. – De a részleteket majd ő ismerteti. A tabuim a vér, állazok, a vizelet és széklet, maradandó sérülések. Menekülőszavam a stop.
– Rendben – bólintott. – Vigyázni fogok rád, ne félj – mosolygott. Szemében fény villant.
– A hercegnő nem hajlandó nyalni – tértél a lényegre nyersen. – Én pedig látni akarom, ahogy egy lányt elégít ki a nyelvével, és, hogy őt is kinyalják. Szubmisszív, annyira, hogy ha felizgul ólban is lehetne tartani... Ne tévesszen meg a műsor, őnagysága imádja játszani az eszét, de valójában egy mindenre kapható perverz kis kurva.
Képem enyhe fintorba torzult, majd rendeztem arcvonásaim.
– Ebben biztos vagyok, különben nem lennétek itt – nevetett lágyan. Fekete haja hullámokban omlott a vállára, finom arcú, de erős kisugárzású nő volt. De akkor sem akartam nyálat cserélni vele.
– Szóval átadom neked, én csak nézni fogom. Vedd rá, hogy nyaljon. Nekem mindegy hogyan. A fájdalmat közepesen bírja, enyhén mazochista, de hamar elkezd hisztizni, ha valami intenzívebb, mint ami még izgatja...
Az alázást is szereti, tiszta nedves lesz tőle.
– Megoldjuk – mosolygott rád magabiztosan. Majd rám emelte a tekintetét, de ez a mosoly inkább rémisztően és baljósan hatott. Hirtelen elkomolyodott. – Újra felteszem a kérdést. Biztosan akarod?
– Igen.
– Vetkőzz le.
A gyomrom görcsbe rándult. Utálok meztelenül lenni idegenek előtt. Bár neki mindegy, a pénzt megkapja, biztosan látott már pocakos, fogatlan férfiakat, akik a cipőjét nyalták és lihegtek neki. Nem hinném, hogy különösebb undort táplálna irántam. Különben sem érdekel. Csak essünk túl rajta. Félbetörök egy bogyót, ez így talán már elég lesz.

– Mozgásképtelenné kell tegyelek. Azt szeretném, ha te választanál. Andráskereszt, vagy rögzítsem a kezeid lánccal, álló helyzetben?
Ez kissé meglepett. Te helyet foglaltál a sarokkanapén, közben szórakozottan kézbevettél néhány tárgyat, érdeklődve szemlélve őket. Az egyik pont egy hereszorító volt, de úgy gondoltam jobb, ha most nem gúnyolódom. Nem akartam rontani a helyzeten. Fáradtan sóhajtottam. Legyen a lánc. De ne túl szorosan, jó?
– Oda állnál, arra a kis szőnyegre a szoba közepén, kérlek? – udvarias, kedves, de abban a finom hanglejtésben nem volt helye ellentmondásnak. Felkeltem és gépiesen helyet foglaltam. Odalépett hozzám, a plafonról fém lánc lógott alá. Leakasztotta, gyors, tanult mozdulatokkal rögzítette a csuklóim a fejem felett. Kezdtem beállni, a bogyó első fél órája mindig sokkal kábább, mint a lejövés. Bizsergett a bőröm, próbáltam nem arra gondolni, mi következik most.

– Seradin, bejöhetsz – emelte fel hangját hirtelen. Egy nyakörves, fiatal, talán húsz éves, pink hajú törékeny kislány lépett be, lehajtott fejjel, háta mögött összekulcsolt kezekkel.
– Erről nem volt szó.
– Még egy nő nem tartozott a tabuid közé – vont vállat. Ajka sarka enyhén kajánul húzódott felfelé. – Különben sem engem kell kinyalnod. Ő a szubom. Őt lehet nyalni, engem nem. Bár a végén még kedvet kapok hozzá, ha már ennyire ágálsz ellene... – a kedvesség tovatűnt. Rideg, lekezelő és gonosz démon árnyai változtatták meg arcvonásait.
– A franc essen bele... – morogtam.
– A félreértések elkerülése végett, és a saját érdekedben – kezdte türelmesen. – Most te is az én alárendeltem vagy. A párod átadta nekem a hatalmat feletted. Kölcsön kaptalak és most az én szabályaim érvényesülnek. Én nem foglak sajnálni, mint ő. Nem lesznek maradandó nyomot, de a fájdalomokozás számtalan, nagyon kellemetlen formáját ismerem.
Elhallgattam. Lehunytam a szemem.
– Jó. Szóval, fejlesszünk kicsit a viselkedéseden. Az orális szex öröm, és csodálatos dolog. Örülj, hogy ezért hoztak ide, és nem azért, hogy szenvedj. Légy hálás, ahelyett, hogy folyamatosan picsogsz és csak a saját, önző érdekeiddel vagy elfoglalva.
– Még is mit vársz tőlem? – kérdeztem őszintén.
– Kérd te magad, hogy kielégíthesd Seradint – felelte könnyedén.
Nem mertem rávágni azt, ami ösztönösen a nyelvem hegyére csúszott. Arra aztán várhatsz. Nem elég, hogy olyasmit zsaroltál ki belőlem, amitől már undorodom, még kérjem én magam, hogy megtehessem? Gyilkos tekintettel néztem rád és te csak derűsen mosolyogtál rám. Mintha olvastál volna a gondolataimban, az arcodra volt írva. Bólintottál.
– Én ezt... nem akarom – a nőre emeltem a tekintetem. Nem akartam kétségbeesettnek tűnni. Azért ez csak egy szerepjáték, s ennél nagyobb mélységet nem akarok tulajdonítani neki.
– Sejtettem. Ezért vagy itt. Majd hajlandó leszel rá. A barátod azért fizetett nekem, hogy törjelek meg.
Nem beszélt tovább, pillantása a falon sorakozó fenyítőeszközökre vándorolt.
– Gyakoroljunk egy kicsit – csapta össze a kezét. – Kérd, hogy verjelek el. Hitetlenkedve bámultam rá.
– Ki vagyok láncolva. E nélkül is megteheted.
– De én azt akarom, hogy te magad kérd. Hiszen ezt szeretnéd, az elején te magad mondtad.
Összeszorítottam a fogaim. Nyilván mit sem tudott a mi kis egyeszségünkről, és hogy az életem múlhat azon, ha te elárulsz engem azoknak... Az anyagias domina szemében mi csak egy pár voltunk, akik idejöttek kiélni a perverzióikat, mindegy milyen okból.
– Muszáj ezt? Nem lehetne, hogy csak... vágj bele. Csináld, ami neki tetszik, kibírom. Essünk túl rajta végre...
Megunta az időhúzást. Leemelt egy nádpálcát a közelben lévő kampóról és közepes erősséggel rásuhintott a fenekemre. Önkéntelenül kiáltottam fel, a fájdalom élesen és hirtelen ért és egyáltalán nem a kellemes kategóriát súrolta. Könnybelábadt a szemem a fájdalomtól.
– Még mindig mindegy? Vagy kéred végre magadtól, és akkor kíméletes leszek. Válassz eszközt is.
Seradin e közben együttérzőn felpillantott rám. A te arcod kifejezéstelen maradt, élvezettel bámultad a fiatal lány feléd meredő fokhagymafenekét, amint csendben térdelt a sorára várva. Más sem hiányzik, mint az, hogy még ez előtt a kis picsa előtt verjenek el, úgy, hogy én kérem. Egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Ez kezdett rohadtul lenni. Feszengtem és nem akaródzott.
– Stop – mondtam egyszerűen.
– A stop egyedül a fájdalomra érvényes, mivel nem akarok kárt tenni benned fizikailag. Egy percet kapsz dönteni. Pálca, vagy korbács?
– A korbácsot imádja – vetetted közbe hátulról. Az nem is büntetés neki...
– Pálcát ne – mondtam határozottan. A korbács is lehet fájdalmas, de azt ígérte kíméletes lesz... bár ki tudja nála ez mit jelent pontosan. Az igazság az volt, hogy féltettem magam.
– Akkor tehát?
Nyeltem egyet. A nádpálca még mindig tettre készen feszült a kezében és a legkevésbé sem akartam újra átélni...
– Korbácsolj meg – mondtam ki halkan. – Ne durván, ha mód van rá.
– Seradin, hozd a terpesztőrudat, erősítsd a bokáihoz, majd állj vele szembe.
Rosszul lettem. Megrázkodtam, a lánc nem engedett ugyan sok mozgásteret. Talpon álltam, de a testem megfeszült, karjaim szorosan tartotta a lánc. A lány szótlanul engedelmeskedett és elvégezte, amire kérték. Lábaim olyan széles terpeszbe kényszerültek, hogy nagyajkaim enyhén szétnyíltak. Egy halvány, vékony nedvességszál szakadt szét észrevétlenül a mozgást követve. Utálom ezt a helyzetet, de odabent valami mélyen el van cseszve. A kiszolgáltatottság maga, mint szituáció nemi izgalomba hoz, az extasy hatása pedig vérbőséget okoz. Ha fel vagyok izgulva a fájdalom sem úgy érződik, ezt jól tudtam. S ha már muszáj voltam alávetni magam ennek az egésznek, legalább minimalizálom a szenvedést.
Demonia mögém került, a falról egy közepes méretű, huszonegy ágú, bőrből font korbácsot akasztott le. Futólag megmutatta nekem.
– Ez jó lesz. Nem a legdurvább, de megfelelő erőkifejtéssel nagy fájdalmat is lehet vele okozni. Ne parázz, ez most afféle bemelegítés. Egy kicsit elverlek. Fájni fog, de nem annyira, ahogy kérted.
– Kezdhetjük? – tette fel a költői kérdést halkan, fülemhez hajolva.
Miután ismét hallgattam, jókorát húzott rám, úgy, hogy a szálak oldalam vékony bőrét csípték meg.
Felszisszentem, megvonaglottam, amennyire a lánc és terpesztőrúd engedett. Seradin szemben állt velem. A rohadt életbe. dühvel meredtem előre, kiszúrtam egy pontot a haján. Kerültem a tekintetét.
– Az Úrnő igazságos és figyelmes. Csak engedelmeskedj – suttogta halkan, kedvesen.
– Hagyj engem békén... nem kértem a tanácsod – dörrentem rá indulatosan. Újabb hatalmas ütést provokálva ki ezzel. Összeszorítottam a fogaim és a szemeim.
– Ne merj így beszélni vele.
Korbácsolni kezdett. Mostmár finomabban, de azért csípett, hol meg ütött. Egyenesen álltam, mereven bámultam előre. A légzésem szapora volt, de nem adtam ki egyéb hangot. A fájdalom türhető volt, de égetett, mikor néha abbahagyta meg bizsergett. Ettől aztán nem fogok belemenni a kisded játékaikba, csinálják csak. A fájdalomküszöböm nem határtalan, de azért egészen magas. Szemem sarkából láttam érdeklődő, eleven arcod, mely tetszésed tükrözte. Rohadj meg. Rohadjatok meg mind. Acélos tekintettel, pléh arccal álltam a korbácsolást.
Mielőtt igazán elkezdett volna fájni, abbahagyta. Forró volt a hátam, a fenekemre csak elvétve jutott ütés.
– Seradin, vedd át – utasította. A szub lány félénken kezébe vette az eszközt.
– Amiért így beszéltél a szolgalányommal, most tőle is kapni fogsz. Kérj tőle elnézést, és kérd, hogy büntessen meg a viselkedésedért.
Kiüresedett tekintettel, elszorult torokkal lélegeztem. Egyre lehetetlenebb és torzabb volt ez az egész.
– Úgy hiszem okos lány vagy és nem szükséges újrakezdenem a bemutatót, mit kapsz ha nem működsz együtt.
A francba az egésszel. Próbáltam nem azonosulni a szereppel. Választás híján, saját bőröm mentve, lélektelenül mondtam ki a szavakat.
– Elnézést, hogy így beszéltem veled. Ha ettől jobban érzed magad, csak tessék...
– Stílus. Kérd szépen. Seradin, használd a fogaid a mellbimbóján.
Éles, hirtelen fájdalom nyilalt a jobb mellbimbómba, és a nyomás nem enyhült. Vinnyogni kezdtem és hánykolódni. A kis kurva belevájta a metszőfogát, mélyen. A vér még nem serkent ki, de borzalmasan szúrt.
– Ah.. aú... Seradin, kérlek... bocsáss meg.
– És? – kérdezte Demonia, közben a hátam közepén már szét is terültek a korbács szálai.
– Kérlek, büntess meg.
Még mindig nem enyhült a fájdalom, fejem hátrafeszült, ajkamba harapva vinnyogtam. Te közben a farkadhoz nyúltál a nadrágon kereszült. Hihetetlenül élvezted a szenvedésem, meg azt, hogy ezt két nő műveli velem.
– Kérlek! Kérlek büntess meg a viselkedésemért...
– Elég.
Seradin elengedte a mellbimbóm és hátra lépett. Rámnézett és most nyoma sem volt a törékeny, ártatlan kislánynak, de azért némi sajnálkozás kiült az arcára.
– Te vagy a tápláléklánc alján, megértetted végre? – Demonia két ujja közé fogta az állkapcsom, tekintetét az enyémbe fúrta.
– Igen.
– Seradin, a belső combokat. Húsz-húsz ütés mindkettőre. Legyen szép vörös.
Demonia közben egy szilikon plugot csúsztatott a fenekembe, megfelelő mennyiségű síkosítóval, ujja futólag, leheletvékonyan érintette az időközben amúgy meglepően megduzzadt és sikamlós csiklómat. Önkéntelen sóhaj szaladt ki ajkamon. A nő kuncogott.
– Felizgultál. Könnyű lesz téged elélveztetni, olyan nedves vagy, mint akit egész éjjel basztak...
Zavarom leplezetlenül folyt a lábaim között. Nem tehettem róla. Nem akartam, de a testem reagált. Ritka elbaszott módon reagálok ezekre az ingerekre.
Seradin kíméletlenül, szünetet nem tartva csépelte érzékeny belső combjaim a korbáccsal. Fájt, égetett, jobban, mint a hátamon. Örültem, hogy húsznál nem kell több ütést elszenvednem.
– Most pedig ki fogjátok nyalni egymást – közölte nemes egyszerűséggel Demonia. Te izgalmadban fészkelődni kezdtél a helyeden. Folyt a nyálad, hogy végre valahára szemtanúja lehetsz annak, amire oly régóta éhezel... Legyen annak bármilyen ára is.
Seradin, feküdj a hátadra. Demonia komótos, gyors mozdulatokkal eresztette el karjaim, de csupán azért, hogy Seradin bokáihoz rögzíthesse őket. A lányra hasaltam, térdeim a padlót támaszották, póz volt ez, ahol ajkaim pont az ő szeméremdombja magasságába kerültek. Az ő csuklóit az én lábamhoz erősítette, így feküdtem rajta, szorosan rásimuló testtel. Te közelebb jöttél, hogy jobban lásd a számodra lényeges részleteket. Premierplánból akartad végignézni a nyalást, ami bár tudtam, hogy elkerülhetetlen, de még mindig ódzkodtam tőle.
Demonia fölénk magasodott, kezében lazán pihent a bőrkorbács, mint motivációs eszköz.
– Kezd el lassan nyalni a nagyajkait – szólt halkan. Behunytam a szemem. Orromba kúszott a jellegzetes punciszag, kissé szúrósan édeskés, enyhén fanyar női felizgultság aromája. Ez a kislány erre volt kiképezve. A puncija csupasz volt, a nagyajkai puhák, bátortalanul hozzáérintettem a nyelvem, majd nyalogatni kezdtem. Sóhajtozott, a teste megfeszült az enyém alatt, bőrömön éreztem keményedő mellbimbóit és saját szeméremdombomon a forró leheletét.
– Ez az. Most pedig óvatosan az ajkak közt, a húsos részt, a nyelved hegyével gyengéden és érzékien...
Összepréseltem az ajkaim. Demonia pontos ütést mért a hátam közepére, a korbács ágai beterítették egész felső testem.
– Gyerünk.
Nem akartam a puncinedveit a számban, nem akartam az ízét. Nem akatam, hogy ezen élvezkedj.
Kíméletlenül ütni kezdett, egyáltalán nem volt gyengéd én pedig hiába feszítettem meg az izmaim, az ütésektől önkéntelnül, ösztönszerűen próbáltam kitérni, de egymáshoz voltunk rögzítve és a kötelékek nem engedtek túl nagy mozgásteret. Vonaglottam rajta, s mikor a korbács többször is ugyanoda súlytott le, a szál végei bordáimat érték, hol a bőr különösen vékony és érzékeny, nyöszörögni kezdtem a fájdalomtól. Tudtam, hogy nem fogja abbahagyni amíg nem teszem meg.
– Még mindig nem elég? Vagy ennyire mazochista vagy?
Még csak gondolatban sem kívántam megválaszolni a kérdést. Ütötte a hátam, a fenekem, vörösben izzottam, lihegtem és nyüszögtem, de még mindig nem akartam nyalni.
– Szeretnél egy pumpálható plugot a fenekedbe? Játsszunk azzal? Esetleg egy kis áram jobban felvillanyozna?
Az elektro hallatán rémület járt át. Nem akartam áramot, ha valami, az aztán tényleg nem szerepelt a bakancslistámon.
– Nem, áramot nem, stop – sziszegtem összeszorított foggal. Tovább csépelt, a csíkozódás egyöntetű vörösbe olvadt a testemen és akkor úgy döntöttem, végre, elég. Nem kellenek hurkák. Van, ami már nem éri meg.
Kinyújtottam a nyelvem és a hegyével lentről fölfelé, gyengéden, undorom leküzdve nyaltam végig a csiklóját. Vinnyogás szerű, élvezkedő hang szakadt fel a torkából. Ez tényleg élvezi. Reméltem, hogy legalább gyorsan megleszünk, bár íze nem érződött túlságosan kellemetlennek, frissen mosott, üde, ápolt puncija volt... de akkor sem az én kedvenc fogásom. Egyszerűen nem szeretem a punci ízét.
Nyalni kezdtem, ő pedig élvezkedett alattam, teste nekem feszült.
Demonia ütései ritkultak és finomodtak, inkább afféle noszogatás és iránymutatás gyanánt szolgáltak.
– Hevesebben, több átéléssel. Élveztesd el, folyjon a szádba a nedvessége, te pedig ízlelgesd és nyeld...
Csak nyaltam és nyaltam, a nyelvem már zsibbadt és fáradt, éreztem magam, míg te szinte megbabonázva ültél ott, még faszt verni is elfelejtve. Seradin bőséges mennyiségű nedvességet termelt, gyűlöltem a nyalás lucskos, fülbemászó hangját.
– Nagyon szépek vagytok, ez nagyon jól áll neked... – egész közel hajoltál az arcomhoz, egy pillanatra rád néztem. Te rohadt kéjenc dög... megkaptad... légy vele boldog... és legyen vele boldog ez az alávaló kis kurva is, akinek már mindegy...
Seradin kéjelegve élvezett el, testét több erősebb hullámban árasztotta el az orgazmus és én minden izomösszehúzódását éreztem, szorosan rátapadva.
Egy órányinak tűnő pillanatig bámultatok ránk, ő eufóriában pihegett, én már szabadultam volna, szerettem volna végre felkelni innen és felöltözni...
– Szépek vagytok így – jegyezte meg Demonia.
– Engedjetek. Megtettem a részem.
Szó nélkül oldozott el a jelenlegi kötelékekből, hogy végre felálhassak és az amúgy igen csekélyke méltóságom összeszedve arrébb húzódhassak. Égett az arcom, kerültem mindenki tekintetét.
– Még nem végeztünk... most te is élvezni fogsz... – címezte nekem negédesen Demonia. – Sőt, könyörögni fogsz az orgazmusért.
Össeszűkültek a szemeim. Mégis, mi a faszt kell még tennem a szabadságomért?