Az a bizonyos 5 hónap

Na de kezdjük is az elején a nevem Nina és 18 éves gimnazista lány vagyok, semmi extra nincs bennem a magam kis 167 cm-vel és 56 kg-mal nem nagyon tűntem ki a tömegből esetleg a mellméretem miatt ami meglehetősen formásak és méretesebbek voltak. Sosem túlzottan az a lányos lány, de ha kellett felvettem a szoknyát és a magas sarkú cipőket is. 11-ben esett meg, hogy az egyik legjobb barátnőm elment az osztályomból és kénytelen voltam új barátokat szerezni. A többi lány vigasztalt, hogy majd jobb lesz, és majd ők segítenek elfelejteni a barátnőm. Hát így is lett, beültem Melani mellé, aki mellesleg a legjobb tanuló volt az osztályban. Sosem rajongtam igazán érte a köszönésen kívül nem történt köztünk semmi, de miután beültem mellé és kellemesen elbeszélgettünk rájöttem, hogy a zárkózottsága a sok csalódás miatt van. Megtudtam azt is, hogy amióta meglátott irigyelt és tisztelt, amiért én általában a középpontban voltam.

Szó-szó valóban én voltam mindig a középpontban, bár néha kívántam, hogy szűnjek meg létezni az embereknek, hogy elgondolkozhassak, és kicsit nyugtom legyen több-kevesebb sikerrel néha ez ment is. Na de nem kanyarodok el a lényegtől, teltek a napok egyre többet beszélgettünk és ilyenkor adtam hálát azokért buta semmit érő közösségi oldalakért ahol a nagy távolság ellenére lehetett tartani a kapcsolatot.
Sosem tartottam valami eget rengető fantasztikus dolognak a Facebookot vagy az Iwiw-et vagy bármi hasonló oldalt, a kapcsolatok 80% ez teszi tönkre szerény véleményem szerint. De most az egyszer áldottam azt az embert, aki kitalálta, hogy ilyenre szükség van. Melanival minél többet voltam annál jobban megnyílt nekem és én is neki a legjobb barátnők lettünk, mindent együtt csináltunk és sosem veszekedtünk, ami kicsit fura volt hisz velem néha nagyon nehéz kijönni a hülye kis makacsságom miatt, de Melani ebben is lekörözött nála makacsabb emberrel nem találkoztam még és ez még aranyosabbá tette, mint amilyen alapból volt. Minden este boldogan feküdtem le, hogy már csak órák vannak vissza és láthatom, néha túlságosan is hiányoltam, és amikor eljött a hétvége és teljesen magam alatt voltam, hogy nem láthatom, de ezzel ő is így volt, ami bevallom titkon kicsit jól is esett, végre hiányoztam igazán valakinek.