Megszegett ígéret

A hold halvány beszűrődő fénye ellenére a szoba nagy része sötétbe borult. A hely nagy részét két ágy foglalta el. A padlón a szekrény mellett utazótáskák hevertek. Az ágyakban fekvő Szabina és Zsuzsa, a 18 és 21 éves testvérpár karácsonyra érkezett a szülőkhöz, akik mélyen aludtak a folyosó túlvégén levő nagyobb szobájukban.
Hajnal kettő lehetett amikor Szabinát újra elfogta a bizsergető érzés. Képtelen volt aludni. Egész héten várakozva, álmodozva gondolt rá... és most itt volt. Egy évvel ezelőtt történt először hogy a lányok a kéj új formájával megismerkedtek és ez örökre megváltoztatta őket. Szabina csendben felkelt az ágyból és lopakodni kezdett az árnyékban. Megállt a táskájánál és kivett belőle valamit, majd folytatta útját. A félhomály ellenére ki tudta venni prédája testének alakját a paplan alatt. Imádkozott hogy a parketta ne nyikorduljon meg alatta. Amikor elérte a másik ágyat, óvatosan feltérdelt rá. Vigyázva elkezdte lehúzni a paplant Zsuzsa popsijáról... és végre ott volt vágyának tárgya... pont olyan mint amilyennek emlékezett rá. Szabina már nedves volt az izgalomtól, de erőt vett magán és először csak gyönyörködött. Azután a keze magától megindult. Szinte remegett a vágytól miközben cirógatni kezdte a testvére selymes bőrét. Hamarosan mindkét keze Zsuzsán volt és amikor félrehúzta a bugyit az egyik oldalra, a vágy túl erős lett. Széthúzta a félgömböket hogy megpillanthassa a testvére puncinyílását és felette a szoros kis segglyukat.
– Mi... mit csinálsz? – kiáltotta Zsuzsa felriadva, de még félig álmosan.
– Nagyon jól tudod. – felelte Szabina, majd a középső ujját a gyanútlanul várakozó lyukba nyomta.
Zsuzsa szeme tágra nyílt amikor hátulról kéj és fájdalom fura keveréke öntötte el. Tekergett és megpróbált megfordulni, de a testvére gyorsabban reagált. 180 fokot fordult és Zsuzsa derekára ült.
– Hagyd abba! Megegyeztünk hogy nem csináljuk ezt többé! – tiltakozott az idősebb lány, de halkan. Vagy azért hogy ne ébresszen fel másokat, vagy azért mert maga sem volt meggyőződve szavai őszinteségéről.
– Tudod milyen mocskos vagyok... Az ígéretek nekem semmit nem jelentenek. – felelte Szabina és ki-be kezdte mozgatni az ujját.
Zsuzsa igazi érzéseit halk nyögés árulta el.
– Szóval soha többé... mert te tényleg nem akarod... na persze...