Oh, West! Oh, Jack! 3. rész - A reggel

Korán volt, még úgy is, hogy a vándorlás során megszoktam, hogy mikor fel kell a nap én egyből útnak indulok. Felülve az ágyban egyből észrevettem a hintaszékben Összehajtogatott ruhámat rajta a kalapommal.
Felidézve a tegnap esti szinte közös játékunkat feltettem magamnak a kérdést, hogy Marie vajon élvezné, ha én is beszállnék legközelebb, akár még Joshua is. Ennek a válasznak még nem volt itt az ideje, de hamarosan talán eljön az is. Kibújva az ágyból a ruháimhoz tartottam, amikor egy kopogás és Alex hangja ütötte meg a fülemet.
– Siess Csipkerózsika! Mindjárt indulunk a városba. – amilyen gyorsan csak tudtam magamra kapdostam a ruháimat, ügyet sem vetve az égnek álló merevedésemmel.
A férfi hangjára felidézve a testének minden egyes részét, az élvezettől elnyúló hangját, nem tehettem róla, de Joshua az iránta érzett vággyal én magam sem tudtam volna vitatkozni. Amikor minden rendben volt, az ajtót kitárva lesiettetem a lépcsőn, ahol már a többiek nagyban reggeliztek.
– Szóval megjöttél álomszuszék? – Alex utalására még rá is játszva ásítottam egyet, de Marie azonnal a pártomat fogta.
– Alex, ne légy a vendégünkkel ennyire kemény. – oh asszonyom, még nem tudja, hogy én milyen kemény tudok lenni, ha a férjéről van szó, pláne ha Joshuát kérdezné. – Napok óta most aludhat ágyban. Ha valakire ráfért a pihenés az pont Jack. – Marie az elém tett bögrébe öntött egy kis kávét és ajándékul kaptam tőle egy nagy mosolyt.
– Köszi Marie. És be kell vallanom régóta nem aludtam ilyen jól mostanában. – az asztalról magamhoz vettem egy szelet kenyeret, sajtot és némi húsfélét.
Miközben a szokásos rutin vizsgálatomat intézve, az istállófiú újabb lopott pillantásokkal figyeli Alexet, aki el van foglalva az előtte lévő reggelivel, Marie pedig a konyhában írogat valamit. Én pedig mind ennek kellemes szemtanúja vagyok.
– Akkor hát összeírtam mindent drágám, ami itthonra kelhet. – aztán a kezein számolgatni kezdte a dolgokat. – A vonatjegy meg van. A csomagom elkészítve és akkor holnap reggel találkozunk az állomáson. Pontban...
– 8:00-kor. Ahogy megbeszéltük. – felnézett a kedvesére, aki a szájára adott egy puszit, utána pedig egyenesen rám nézett. – Én pedig megmutatom Jacknek a várost, illetve Derekkel már beszéltem és dél körül vár az irodájában, hát ha ketten tudtuk valami megoldást találni. – jól hangzott a terv és míg én tovább ettem, addig Alex kiosztotta Joshuának a feladatait.