Miki bácsi 1. rész

Miklós vagyok hatvanöt éves, most mentem nyugdíjba, egy kis vállalatnál voltam vezető Fizikailag egész jóltartom magam, sportolok, alig van rajtam néhány kiló súlyfelesleg. Beteg alig voltam az elmúlt években, talán a vérnyomásom lett egy kicsit magasabb. Sajnos öt éve megözvegyültem, a gyerekeim már felnőttek így sok gondom nem volt velük. A fiam Londonban dolgozik, nem igen akart hazajönni. A lányom most ment férjhez, és ideiglenesem hozzám költöztek. Nagy volt a ház elfértünk, bár a vőmet nem igazán kedveltem, gondoltam egy rövid ideig elviselem. Egészségesnek éreztem magam, ám néhány napja furcsa tüneteket tapasztaltam magamon. Elfelejtettem dolgokat amik néhány napja történtek, viszont élesen emlékeztem olyanokra, amik évtizedekkel ezelőtt történtek. Egyre többször előfordultak hangulat változások, mély apátiába süllyedtem, majd pár óra múlva úgy fel voltam dobódva mintha füveztem volna. Megkértem egy gyerekkori barátomat Andrást aki orvos, hogy vizsgáljon meg, adjon tanácsot mitévő legyek. A tünetek alapján Alzheimer-korra vagy Huntingtonra gyanakodott, és elküldött alapos kivizsgálásra. Sajnos Andrásnak lett igaza, és az Alzheimer győzött. Persze a netten utána olvastam, és nem voltam feldobódva az ott leírtakról. Azt olvastam jó esetben van tíz évem, de az nem mindegy milyen lessz ez a tíz év. Lassan megbékéltem a gondolattal, kaptam több féle gyógyszert, amiktől tudtam, hogy nem gyógyulhatok meg, legfeljebb a tüneteket késleltethetik. Valamelyik gyógyszer igen feltúrbozta a libidómat, naponta többször kemény erekcióm volt.
A vőm kitalálta, hogy eljárnak , de akkor apukával mi lesz? Erre nem gondoltak, nem mertek egész nap egyedül hagyni, és ekkor Gábor megvilágosodott.
– Megkérem a húgom, hogy napközben legyen itt, és vigyázzon a Miki bácsira – bökte ki a megoldást.
Így is lett, Verácska harmadikos gimnazista volt, és a nyári szünetet töltötte, tehát ráért, még egy kis anyagi honoráriumot is kilátásba helyeztek neki.
Hétfőn kezdték a a lányomék, fél öt körül már készülődtek, hamarosan Vera is megérkezett. Mikor elmentek a kislány lefeküdt a nappaliban a kanapéra. Igaz már kezdett pirkadni, de azért még nagyon korán volt, hamar elaludt, hallottam a halk szuszogását.