Baromi jó fogás 9. rész

Alig vártam, hogy újra találkozhassak a két szexistennőmmel, de a megbeszélt nap előtti estén jött egy üzenet Orsitól: "Bocsi de le kell mondanom a holnapot, majd hívlak. "
Nem értettem az üzenet szűkszavúságát, meg ridegségét, ezért felhívtam, de a sokadik csöngés után se vette fel. Próbáltam még hívni a melóból másnap háromszor is, de semmi. Majd jött egy újabb sms: "Ne hívj lécci, majd jelentkezem. Van egy kis gond, de ne aggódj, megoldom. "
Nem tudtam hová tenni a dolgot, de tiszteletben tartottam a kérését. A következő héten ő hívott, hogy jó a hétvége ha ráérek.
– Bocsi, most meg nekem nem jó, a főnököm akarja a túlóráimat sajna. De mi volt a probléma? Most már elmondod?
– Nem telefontéma, majd személyesen.
– Oké, akkor majd jelentkezz. Remélhetőleg a következő szombat már oké lesz mindkettőnknek.
– Én is abban bízom. Na vigyázz magadra és ha este kivered gondolj ránk. Meg arra, hogy milyen jó volt hármasban kúrni – suttogta bele kuncogva a telefonba, de olyan hangon, hogy egyből kezdett felállni a farkam
Na ott azért még nem tartunk, hogy egyedül verjem ki, gondoltam és felhívtam Csillát. Azt mondta nincs kedve most kimozdulni otthonról, de ha akarom ugorjak át hozzá. Meló után ott voltam és valami olyan észvesztő ruciban fogadott ami mindent eltakart, viszont mindent sejtetni engedett. Olyan lenge, földig érő, de itt-ott felsliccelt, kissé dekoltált, de jó belátást engedő valamiben. Köszönés és puszi után már a nyakát csókoltam és a melleit markolásztam.
– Hé, te aztán ki vagy éhezve! – tolt el magától nevetve. – Meg se kérdezted akarom-e.
– Miért? Nem akarod?
– De igen, viszont utána el kell mesélned mitől vagy így beindulva Húzta be a fejemet a két melle közé.
Nem foglalkoztam azzal, hogy levetkőzzünk. Letoltam a nadrágomat, felhajtottam a szoknyáját, rádöntöttem a nappaliban a fotel támlájára és hátulról beraktam neki. Olyan keményen dugtam, hogy a fotel minden lökésemnél előrébb mozdult picit és aprókat lépve mindig mennünk kellett utána, de szerencsére egy idő után a komód megállította. Viszont utána a komód széléről esett le valami porcelán biszbasz mikor beleélveztem a pinájába.
– Ez aztán nem semmi volt. Mintha nem is te lettél volna. Nem mondom, hogy nem esett jól, de... Mi történt, hogy ilyen kiéhezett vadállat lettél?
– Hosszú történet.
– Van időm, gyere ki a konyhába.