Az Acélember

Kétezer-kétszáz... Valahány. A Földön minden megváltozott. A nukleáris háború óta az emberiség – már ami maradt belőle-, a növények, az állatok, a klíma, egyszóval minden. A lakosság két részre szakadt.
Az északi területek lakói jobb fizikumú, világosabb bőrű és – hajú, vadászatból élő, hódító, barbár csoportok. Főként a levadászott állatok húsával táplálkoznak, a kevés növényből, ami megterem a sziklás talajon és a hideg éghajlaton, többnyire italokat főznek. Komor, szívtelen, érzelmetlen szörnynek tartják őket, de kultúrájuk mégis színes, szívesen ülnek esténként a tűz körül, mesélnek, viccelődnek, énekelnek. Politikájuk a becsületes hódításon, harcokon alapszik, vezetőjük Wethar kancellár.
Délen, a mediterrán éghajlatnak köszönhetően az emberek sokkal békésebbek: zöldség – és gyümölcstermesztéssel, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoznak. Színes leplekkel takarják testüket. A déliek haja és bőre valamivel sötétebb, lelkiviláguk vidámabb, kedvelik a fényűzést, szinte hetente váltják egymást a hatalmas ünnepségeik, utcabáljaik. Politikájukban is ez a vidámság jelenik meg, de csak a felszínen. Olath, az elnök gyakran hurcol el koholt vádak alapján északi lakosokat különböző küzdősport-versenyek, afféle gladiátorjátékok fenntartására.
Az amúgy forgalmas Déli Birodalom elcsendesült. Mindenki a Birodalmi Csarnokba tömörült. Olath elnök, hogy hatalmával kérkedjen, félelmetes északi harcosokat eresztett egymás ellen.
Setla, az Őrült, Qorrthak, a Haragos... Sorban mutatták meg magukat az erősebbnél erősebb "Jégemberek", ahogy gúnyosan hívták ott az északiakat.
Olath az első sorban ült Treával, az asszonyával, Molath-tal, a fiával és Mirával, a csodaszép leányával, valamint néhány testőrével.
Mira, a vörös hajú, déli létére világos bőrű, dúskeblű, fiatal lány... Az ember nem hinné, hogy rajong a vérre menő küzdelemért, a színpadias ...
A műsor közepén szólították Antraalt, az Acélembert. Hatalmas termetű, szőke, szakállas férfi volt, már a puszta megjelenése is félelmet és döbbenetet teremtett a csarnokban. Előbbit az ellenségben, utóbbit a nézőkben váltotta ki. Mira szeme azonnal megakadt rajta. Valami furcsa, addig ismeretlen érzés kerítette hatalmába, arca kipirult, légzése szaporább lett, ahogy a férfit nézte.
Az Acélember nevét estére győzelmek sora lengte körül. Pár nap alatt ő lett a nézők kedvence, mindenki róla beszélt.