Ébredő emlékek

A tanárok velem együtt aggódtak egy kicsit. Nem Sarah viselkedése, hanem maga Sarah volt a gond. Kora ellenére már nálam is magasabb volt és a teste olyan volt mint egy felnőtté. A háziorvosunk elküldött bennünket egy fejlődési specialistához a Papworth kórházba. Korábbi emlékeim szerint négy óra várakozás kifejezetten gyors ellátásnak számított a Papworth-ben, úgyhogy a buszozást is beleszámítva egész napos elfoglaltságra készültem.
Fél órával a megbeszélt időnk előtt értünk oda és nagy szerencsénk volt: az előttünk levő páciens elakadt a forgalomban, így azonnal sorra kerültünk. Röntgen, ultrahang, vérteszt, fizikai vizsgálat... tízre végeztünk is.
Három óránk volt még a busz indulásáig. Én egy gyorsétterembe ülést javasoltam volna, de Sarah megelőzött és megkérdezte hogy nem mennénk-e moziba. Soha nem voltam még vele moziban, úgyhogy ez is jó elfoglaltságnak tűnt.

*

Miközben odafelé tartottunk, kezdett eszembe jutni hogy miért hagytam abba a moziba járást. A kilencvenes években a Savoy mozi küzdött a fentmaradásért és ezért matiné klubot indított. Egy font ötvenet kértek előadásonként. A szüleim egyrészt panaszkodtak hogy az ő idejükben sokkal olcsóbb volt, másrészt viszont három fontért cserébe pár órára megszabadulhattak tőlem és a bátyámtól vasárnaponként. Az egyik előadás elején egy férfi ült le a sorunk végén, nyolc széknyire Simon-tól. A felvezető filmecske végén már csak két széknyire ült a bátyámtól. A fő film elején jártunk amikor édességes zacskó zörgését hallottam balról. Mi nem kaptunk pénzt extra rágcsálnivalóra. A szüleinknek elég teher volt a három font rendszeres kifizetése is. A jobban eleresztett kölykök vödörnyi popcornnal, kólával és hot-dogokkal ültek be. Balra néztem és láttam hogy a férfi közvetlenül Simon mellett ül és édességgel . A bátyám benyúlt a zacskóba és kivett egyet. Észrevettem valami mást is: a férfi bal kézzel fogta a zacskót, mert a jobb keze Simon térdén volt. Hallottam a suttogását:
– Az én nevem Brian... és a tied?
Simon bemutatkozott, Brian pedig átnyúlt rajta és engem is megkérdezte:
– És a te neved?
– Victoria. – feleltem és vettem egy cukrot.
Brian az egész zacskót Simonnak adta, hogy szolgálja ki magát nyugodtan.