Őrület

– Hoztam neked kávét!
Emma kizökkent vasárnap reggeli lustálkodásából a hang hallatán.
– Paul? Egy pillanat... nem vagyok felöltözve.
– Igyekezz! Égeti a kezemet.
A nő blúza és nadrágja a szoba túloldalán levő széken volt, ahova előző este ledobta őket. “Egye fene... ” gondolta Emma. Feljebb húzta a paplanját, hogy eltakarja vele a kebleit és kikiáltott:
– Gyere be!
Az ajtó kitárult és friss kávé illata töltötte be a szobát. Paul besietett és a bögrét az ágy melletti asztalkára tette. Rövid fürdőköpeny volt rajta, amilyet a tengerpartokon szoktak viselni. Emma első alkalommal vehette szemügyre a lábait. Enyhén izmosak, formásak és szőrtelenek voltak. Arra gondolt hogy akadna olyan barátnője aki egy alkeszt is leszopna ilyen lábakért.
– Hoztam hozzá kekszet is. – mondta Paul és egy szalvétát tett a bögre mellé.
– Köszönöm! Kedves vagy.
– Rick elment.
– Ha vasárnap reggel, akkor golf. Mindig ezt csinálja.
Paul felegyenesedett és elmosolyodva azt mondta:
– Mindig ilyen jól nézel ki reggel? Gyönyörű vagy!
– Kit akarsz átverni? Olyan vagyok mint egy nyavalyás eszkimó.
A nőt kerek arca és rövidre nyírt haja mindig egy jégkunyhólakóra emlékeztette amikor tükörbe nézett, de csinos volt, ha nem is kimondott szépség.
– A szépség belülről jön. – jelentette ki Paul.
Emma tudatában volt annak hogy a társalgás szokatlan kanyart kezd venni, hiszen a férje öccséről volt szó. Paul pár hétre hozzájuk költözött amíg beiratkozik a helyi egyetemre és szállást keres magának. A fiú körülnézett a szobában és sóhajtva folytatta:
– Rick-nek minden összejött. Szerencsés.
Az idősebb testvér árnyékában élés mindig probléma volt számára. Paul viszonylag későn született, nyilvánvalóan “óvatlanságból” és az anyja kompenzálásként túlárasztotta szeretetével. Legalábbis Emma így vélte, de saját gyerek hiányában bölcsen megtartotta a véleményét magának.
– Paul... még fiatal vagy. Rick-nek tizenöt év előnye van. Ő is egyetemre ment és csak azután jött a munka, a ház, a kocsi és a csónak.
– És te.
Emma-t újra elfogta a furcsa érzés. A fiú átnézett a szoba túloldalára, ahol a szék karfájáról lógott a piros bugyija. Ha kétségei lettek volna felöltözöttségének mértékéről, akkor most megkapta a választ. Paul visszafordult a ágyban párnájának támaszkodva ülő nőhöz és megkérdezte:
– Milyen vagyok hozzá képest?
– Ez nem fair kérdés. – mondta Emma kitérően.